Mindenki előtt ismerős, ahogy sok ember saját gyermekeként kényezteti a kutyáját. Rajta élik ki szülői ösztöneiket, társ utáni vágyukat, vagy egyszerűen csak ilyenek és kész. Az eb biztosan örül neki, hogy ágyban alhat és feltehetően nem érdekli, ha anyuci rózsaszín kis kabátot ad rá, nehogy megfázzon. A baj ott kezdődik, ha valaki annyira emberként kezeli a négylábút, hogy egy percre sem engedi kutyaként élni.
Egyiküknek sem elég, ha a napi mozgás a szobában rótt körökből, netán a gazdi autójáig tartó sétában merül ki. Szüksége van más kutyák társaságára, új ingerekre, nagy rohanásra. Mindeközben persze akkor érzi magát a legjobban, ha a gazda óvó szemét magán érzi, miként gyermek a szülei biztonságát.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
A kutya 15 ezer éves ember melletti, irányított evolúciója során a két faj nagyon közel került egymáshoz. Sok esetben nemcsak a gazda cseréli fel az emberi társaságot a kutyáéra, hanem fordítva is működik a dolog. Bécsi kutatók kutyák és tulajdonosaik kapcsolatát vizsgálva feltűnő hasonlóságot találtak a gyerek-szülő viszonyhoz.
Egy idegen helyzetben az ebnek éppúgy biztonságérzetet, biztonságos hátteret nyújt a gazda jelenléte, mint a kisgyermeknek a szülő. Lisa Horn vezetésével a kutyákat idegen környezetben tesztelték: különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk jutalomfalatért három különböző szituációban. A reakciókat megvizsgálták úgy, amikor a tulajdonos biztatta, lelkesítette az ebet a feladat végrehajtására, amikor csak passzívan állt és amikor nem is volt jelen.
A kutyák sokkal lelkesebbek voltak, ha a gazda ott állt mögöttük függetlenül attól, hogy biztatta-e az ebet, vagy csendben volt. Jelenléte tehát önmagában módfelett ösztönző volt az állatok számára. Később a gazdát egy idegenre “cserélték”, ám az ebek kedve ettől nem jött meg. Nehezen kommunikáltak az idegennel, és semmivel nem voltak motiváltabbak, mint mikor egyedül kellett dolgozniuk.
A kutatók tehát úgy vélik, a magabiztos viselkedéshez a kutya számára elengedhetetlen a biztonságos hátteret jelentő gazda jelenléte. A következő lépésben azt próbálják kideríteni, hogyan alakulhatott ki felnőtt kutyák és gazdáik között az egyébként szülő és gyerek kapcsolatára jellemző viszony.
