Egyes becslések szerint az Antarktiszon található a világ jégkészletének 90 százaléka. A globális felmelegedés hatását vizsgáló tudósoknak azonban pontos adatokra van szükségük. Ha meg tudják állapítani a földrészen raktározott jég mennyiségét, ahhoz viszonyíthatják az olvadás mértékét és nagyobb pontossággal jósolhatják meg a tengerszint várható emelkedését.
Ehhez elsősorban fel kellett fedni a kontinens földrajzát, magyarul meg kellett rajzolniuk a jégtakaró alatt rejtőzködő domborzatot. A nemzetközi kutatócsoport által végzett munka néhány érdekes tényre is rávilágított. Feltárták például a világ legmélyebb szárazföldi pontját: a Byrd gleccser alatt húzódó völgy 2780 méterrel fekszik a tengerszint alatt.
A Déli-sarkvidék ma egy hóval és jéggel vastagon borított, élhetetlen kontinens. Van, ahol a fehér takaró vastagsága meghaladja a négy kilométert. Télen csaknem fél évig nem kel fel a nap, a nem szűnő sötétségben a hőmérséklet -40 és -70 fok, de nem ritka, hogy 80 fokkal süllyed a fagypont alá. Nem sokkal kellemesebbek a nyarak sem: a levegő nemigen melegszik -15 fok fölé. A szelek 100 km/órával dühöngenek, de túlléphetik a 300 km/órát is. Az élet csakis az oázisokként emlegetett parti vagy partközeli területeken elképzelhető.
Ám ez nem volt mindig így. Több tízmillió évvel ezelőtt az Antarktisz mai helyénél jóval közelebb helyezkedett el az Egyenlítőhöz, felszínén nyoma sem volt a jégnek: szubtrópusi erdők borították. Az évi átlaghőmérséklet plusz 10-20 fok volt, hegyek, völgyek, folyók és tavak váltakoztak rajta, pezsgett az élet. A kontinenseket mozgató erők azonban hosszú idő alatt egyre inkább dél felé mozgatták, míg – és tekinthetjük ezt is átmenetinek – a fagy kietlen birodalmává vált.
