A tudományos igényességgel meg nem vádolható kutatásba csupán hat egyetemi szak mindösszesen 200 hallgatóját vonták be, akiknek egy állítólag széles körben ismert kérdőívet kellett kitölteniük ahhoz, hogy megállapíthatóvá váljon, mennyire képesek a törődésre és az empátiára.
S bár mi is készségesen belátjuk, hogy a kutatási módszertan némileg nevetséges, itt mégsem állhatunk meg, hiszen a European Journal of Engineering Education című publikációban megjelent tanulmány egyértelmű eredményekkel szolgált: a műszaki pályára kívánkozó hallgatókat egyáltalán nem érdekelték mások érzései, de saját érzelmekkel is alig rendelkeztek.
Hogy tetézzék, a svédek azt is megemlítették, hogy a műszaki hallgatók főleg fiúk, míg például az orvosi tanulmányokat folytatók többségben lányok, s mint az “közismert, a nők empatikusabbak a férfiaknál“.
Mielőtt azonban minden reál beállítottságú olvasónk súlyos önvizsgálatba kezdene, egy részüket szeretnénk megnyugtatni. A kutatók ugyanis a műszaki hallgatókat két csoportra osztották: egyrészt az “alkalmazott fizika” hallgatóira (elektro-, gépész- és hasonló mérnökök), másrészt “számítógépes mérnökökre”. Nos, ez utóbbiakról – a nemi hatások kiiktatása után – kiderült, hogy egész normális emberek, majdnem olyan mértékű törődésre képesek, mint az orvosok.
Erősen gondolkodtunk azon, hogy az “alkalmazott fizika” tudóitól elnézést kérjünk-e eme tanulmány közléséért, de a svédek szerint úgyse tudjuk őket megbántani.
