A Prosellodrilus amplisetosus kizárólag Franciaország délnyugati részén, az Aquitaine-régióban honos. A tudósok feltételezése szerint az emberi tevékenységnek köszönhetően “települhetett át” ezer kilométerre eredeti élőhelyétől.
“Csupán néhány esetben észlelték a Prosellodrilus amplisetosus felbukkanását eredeti élőhelyén kívül” – hangsúlyozta Olaf Schmidt, a felfedezést részletező tanulmány társszerzője.
A mediterrán földigiliszta populációját egy dublini városi farmon fedezték fel, ahol a talaj hőmérséklete magasabb, mint vidéken. Vélhetően ez segíthette megtelepedését Írországban, ahol az átlaghőmérséklet 3 Celsius fokkal alacsonyabb, mint a Prosellodrilus amplisetosus “őshazájában”.
“Összehasonlítva a giliszták vegyi összetételét, azt tapasztaltuk, hogy a jövevények azokkal a szerves maradványokkal táplálkoznak, amelyeket nem hasznosít a kéttucatnyi őshonos faj” – mutatott rá Carol Melody, a tanulmány társszerzője.
Ez azt jelenti, hogy – bár a mediterrán földigiliszta nem egy invazív faj, azaz nem versenyez az élelemforrásokért az őshonos fajokkal – amennyiben a Prosellodrilus amplisetosus kiterjeszti élőhelyeit, megnövekszik a talajból felszabaduló szén-dioxid mennyisége, amely az őshonos fajok számára “élvezhetetlen” szerves anyagokba volt “bezárva”.
