Az ilyen maradványok esetében nem könnyű a fertőzések, betegségek kimutatása – a mikrobiális DNS-kimutatásán alapuló eljárásoknál nehéz elkerülni a környezeti szennyeződést. Ily módon a vizsgálatok legfeljebb egy-egy mikroorganizmus jelenlétét mutatják ki a mintában, de semmiképp sem bizonyítják, hogy az adott személy fertőzött volt.
A New York-i Egyetem igazságügyi orvosi intézetének kutatói Angelique Corthals vezetésével az Andokban 1999-ben 6700 méteres magasságban felfedezett két múmiát vizsgáltak. A mikroorganizmusok DNS-e helyett azonban a tudósok olyan fehérjéket kerestek, amelyek a fertőzésre történő immunválasz során képződtek.
A kutatók “kenetet” vettek a két múmia ajkairól, majd a mintákban talált fehérjéket összevetették az emberi genom adatbázisával. Az egyik múmia, egy 15 éves lány, a “Hajadon” esetében azt találták, hogy proteinprofilja hasonlít a krónikus légúti fertőzésekben szenvedőkéhez. A DNS-vizsgálatok a Mycobacterium-családhoz tartozó patogén baktérium jelenlétét mutatták ki, egy olyan kórokozóét, amely egyebek mellett felső légúti megbetegedéseket és tuberkulózist vált ki.
A “Hajadon” röntgenvizsgálata során megállapították, hogy halála idején tüdőfertőzése volt. A másik múmiánál nem derítettek ki légúti megbetegedést.
Angelique Corthals szerint az eljárás segítségével a történelem nagy rejtélyeire deríthetnek fényt. Például megtudható, hogy miért követelt annyi halálos áldozatot az 1918-as spanyolnátha-járvány, és megérthetik, hogy miként válhat újra “gyilkossá” egy régi kórokozó, vagy miért alakulhatnak ki új világjárványok.
