A humán bőrsejtekkel és egérmodellel végzett kísérletek azt mutatták, hogy az UV-B sugarak széttöredeznek és összegubancolnak egy bizonyos típusú RNS molekulát, a fehérjéket nem kódoló mikro-RNS-t. A napsugárzásnak kitett bőrsejtekben ez a megváltozott szerkezetű RNS képződik, amire válaszként a környező egészséges sejtek gyulladásos választ adnak. Utóbbi célja, hogy eltávolítsák a napsugárzás miatt károsodott sejteket, és ennek külső megjelenése a bőrpír és a fájdalom.
“A gyulladásos válasz fontos ahhoz, hogy elindítsa a sejthalál utáni gyógyulási folyamatot” – emelte ki a kutatást vezető Richard Gallo, aki szerint ugyanez a gyulladásos folyamat távolíthatja el a károsodott genetikai állományú sejteket, mielőtt elrákosodnának. “Az eljárás természetesen nem ad tökéletes megoldást, és minél több napsugárzás éri a bőrt, annál nagyobb az esélye, hogy a sejtek rákossá válnak.“
A San Diegói Kaliforniai Egyetem szakemberei az egereknél találtak olyan géneket is, amelyek összefüggtek az UV-sugárzás elleni védelmi képességükkel. Azt még nem tudják, hogy az embereknél megtalálható hasonló feladatú gének pontosan hogyan reagálnak a napsugárzásra.
A kutatók úgy vélik, eredményük segítheti a kutatókat, hogy olyan módszert találjanak, amely gátolja a gyulladásos folyamatot. Egy ilyen módszernek nagy jelentősége lenne egyéb egészségi problémák, például a pikkelysömör kezelésében is. “A pikkelysömörhöz hasonló bőrbetegségeket ibolyántúli sugarakkal, UV-fénnyel kezelik, ám ennek komoly hátránya, hogy növeli a bőrrák kockázatát” – magyarázta Richard Gallo.
