A genetikai elemzésbe hét dinnyeváltozat került be – a genomszekvenálás megállapítása szerint a dinnye DNS-ében 450 millió bázispár, illetve 27 427 gén van. A dinnye genomja eszerint jóval nagyobb, mint legközelebbi rokonáé, az uborkáé, amely csak 360 millió bázispárral rendelkezik. A nukleinsav bázispárok jelentik az élőlények DNS-ének alapegységét, egy-egy betűt az „élet könyvéből”.
A kutatók szerint a különbséget főként az úgynevezett transzpozonok nagy száma okozta. Ezek mozgékony genetikai elemek, a DNS-lánc kisebb-nagyobb szakaszai, amelyek képesek a láncon belül más helyre átugrani.
„Nem találtunk friss duplikációkat a genomban, amelyek pedig gyakoriak a növényi genomokban” – magyarázta Pere Puigdoménech kutatásvezető, a barcelonai Mezőgazdasági Genomikai Kutatóközpont munkatársa. Sikerült a kutatóknak 411 olyan gént is azonosítaniuk, amelyek a növény betegségekkel szembeni ellenállóképességével vannak összefüggésben.
Keresték a gyümölcs érésével és más fontos élettani folyamataival kapcsolatba hozható géneket is: ezek azért fontosak, mert alapvetően meghatározzák a gyümölcs minőségét, ízét és zamatát. Összesen 89 gént találtak, amelyek működése a folyamathoz köthető.
26 gén a dinnye színéért felelős karotinoidok felhalmozódását befolyásolja a gyümölcsben, 63 pedig a cukor felhalmozódásáért és a gyümölcs ízéért felel. Az utóbbi gének között 21 olyan van, amelyeket most először írtak le.
A növény genetikai felépítésének és az egyes gének működésének pontos ismerete segíti a mezőgazdasági kutatókat az értékesebb tulajdonságú, nagyobb ellenállóképességű változatok termesztésében.
