A Koppenhágai és a Cambridge-i Egyetem munkatársai szerint az összes emlősfaj mintegy negyedét kitevő veszélyeztetett fajok élőhelyének és eloszlásának feltérképezése elengedhetetlen a biológiai sokszínűség megóvásához. Ebben segíthetnek közvetítőként a vérrel táplálkozó piócák. Különösen a nehezen elérhető területeken, például a sűrű trópusi őserdőkben jöhet jól a DNS-elemzésen alapuló módszer.
Vizsgálataikban először azt derítették ki, hogy a pióca által megtámadott emlős állat vére mennyi ideig marad a gyűrűsféreg emésztőrendszerében. Kiderült, hogy akár négy hónap elteltével is található azonosításra alkalmas emlős-DNS a vérszívóban.
Ezt követően a vietnámi dzsungelben összegyűjtöttek 25 piócát, és elemezték a bennük talált mintákat. A DNS-vizsgálat hat különböző emlősfaj jelenlétét bizonyította, melyek közül az egyiket, az annami üreginyulat (Nesolagus timminsi) 1996-ban írták le először a környéken, ám azóta nem bukkantak rá újra.
A kutatók szerint a piócás technika nagy előnye költséghatékonysága mellett az is, hogy könnyű betanítani a környéken élő embereket, így rengeteg fontos, egyúttal pontos információ nyerhető egy-egy régió biodiverzitásáról.
