A kutatók a NASA Spitzer és az Európai Űrügynökség (ESA) Herschel nevű infravörös űrteleszkópjai által készített felvételeken figyeltek fel arra, hogy a fejlődésben lévő csillagok “felnőtté válásuk” során hirtelen hol felmelegszenek, hol ugyanilyen gyorsan lehűlnek.
Az Orion-köd a Herschel- és a Spitzer-űrtávcsövek szemével
(Forrás: ESA/NASA)
Az összesűrűsödő gázfelhő egyes részei saját tömegvonzásuknál fogva egyre több gázt vonzanak magukba, így egyre sűrűbbé válnak – ezek a globulák, amelyek a látható fény tartományában eltakarják a keletkező csillagot. Az űrteleszkópok infravörös szeme képes áthatolni azon a vastag gáz- és porfelhőn, amely az “embrionális” állapotban lévő csillagokat veszi körül.
A Spitzer rövidebb hullámhosszon működik, mint a Herschel, a két űrteleszkóp által gyűjtött adatok ötvözetével a csillagászok átfogóbb képet nyertek arról, hogy miként viselkednek a fiatal csillagok az Orion-ködben.
A protocsillag körül a beérkező anyag akkréciós (anyagbefogási) korongot képez, és nagy része a protocsillagba zuhan, egy része pedig “jet”-ek (anyagkilövellések) formájában a csillagközi térbe távozik. Néhány százezer év múltán a fejlődő csillagok elegendő anyagot gyűjtenek, hogy beindítsák a fúziós reakciót. A protocsillag a sűrűség növekedésével folyamatosan fölhevül, és a megfelelő hőmérséklet elérése után a legsűrűbb részen megindul a deutérium, később a hidrogén fúziója.
