Az Ohiói Állami Egyetem pszichológusai tanulmányukban rámutatnak arra, hogy az arachnofóbia a nők felének és a férfiak hatodának teszi az életét kéretlenül “izgalmasabbá”.
Az irracionális félelem tárgyának észlelési mechanizmusát azért tanulmányozták a kutatók, hogy hatékonyabb módszereket tudjanak kimunkálni a fóbiák ellenszereként. Az általános félelmi mechanizmus működésének tudományos vizsgálatához a pókiszony körülményeit volt a legkönnyebb megteremteni.
A megfigyeléshez 57 önkéntest toboroztak, akiknek élő tarantulákkal kellett szembesülniük – a pókok fedetlen üvegterráriumban voltak.
Az alanyok nyolc héten át “közeledtek” a pókokhoz – kezdetben ugyanis 4 méterre álltak a tetőtlen üvegterráriumtól -, amikor már közvetlenül az állat mellett ácsorogtak, meg kellett érinteniük őt, de nem puszta kézzel, hanem pálcikával, először 20 centissel, majd egyre kurtábbal.
Minden egyes alkalommal be kellett számolniuk – százas skálán, szubjektíven számszerűsítve – félelmükről, a legvégén pedig meg kellett becsülniük a pókok nagyságát (a legelső és leghátsó lábaik közti távolságot) emlékezetből, vagyis a pókok akkor már nem voltak látóterükben.
Egyértelműen megmutatkozott, hogy a rettegés hevessége torzíthatja az érzékelést, a fokozottabb félelem felnagyítja a pókot.
