Arthur Rubinstein 1937-ben (Fotó: Carl Van Vechten)
Mozarthoz hasonlóan hároméves korában kezdett a billentyűkkel ismerkedni. Tízéves volt, mikor meghallgatta őt a híres, magyar származású hegedűművész, Joachim József, aki ettől kezdve személyesen felügyelte zenei képzését.
Rubinstein 1900-ban (mindössze tizenhárom évesen) már a Berlini Filharmonikusokkal lépett fel, négy évvel később már Párizs ünnepelte, és 1906-ban már a Carnegie Hallban lépett fel.
Az első világháború alatt Spanyolországban és Dél-Amerikában turnézott, közönsége kedvéért megtanult spanyolul és egyre több spanyol szerző művét tűzte műsorára. Villa-Lobos neki dedikálta Rudepoema című szerzeményét, a valaha írott legnehezebb zongoradarabok egyikét, a fiatal Astor Piazzolára pedig olyan hatást tett egy Buenos Aires-i koncertjén, hogy az neki ajánlotta zongoraversenyét (bár Rubinstein vitatta a műfaji meghatározást). Rubinstein anyagilag és művészileg megerősödve bukkant fel újra Párizsban, ahol Picasso és Cocteau társaságában belevetette magát a társasági élet forgatagába.
1932-ben megnősült, négy évre eltűnt a nyilvánosság elől, vidékre költözött és napi 12-16 órát gyakorolt.
1937-ben, művészi erejének teljében lépett fel ismét a New York-i Carnegie Hallban, Chopin-előadásában nemcsak a félelmetes technikájú művészt, hanem a zeneszerző alkotásainak forradalmian új értelmezőjét is ünnepelték. Rubinstein a fasizmus fenyegetése miatt nem tért haza, családjával Los Angelesben telepedett le. Łódźban maradt rokonait megpróbálta kimenekíteni, de nem járt sikerrel, szinte mindannyian a holokauszt áldozatául estek – nem meglepő tehát, hogy a második világháború után hosszú ideig megtagadta a fellépést Németországban, s előadásaival Izraelt támogatta.
Lemezre vették vele Chopin teljes életművét, ő népszerűsítette elsőként a spanyol és dél-amerikai, továbbá a maguk korában modernnek tartott, mára klasszikussá “szelídült” francia komponisták (Debussy, Degas) szerzeményeit.
Rendkívüli emlékezetéről csodákat meséltek: amellett, hogy nyolc nyelven beszélt folyékonyan, egész repertoárját fejből tudta. Emlékiratai szerint egyszer Franck Szimfonikus variációk című művét a koncertre tartva, vonaton tanulta meg, zongorán csak a fellépésen játszotta először.
Csak a nyolcvanon túl vonult vissza, de akkor is csak a koncertezéstől – teljesen megvakulva is oktatott, előadásokat tartott. Nőcsábász és bonviván hírében állt, jeligéje a “nők, bor és zene” volt: saját bevallása szerint 80 százalék nő, 20 százalék bor és zene megoszlásban. Feleségét a kilencvenhez közel hagyta el egy fiatal nő kedvéért.
Kilencvenöt éves korában, 1982. december 20-án halt meg Genfben, hamvait egy róla elnevezett, Jeruzsálemhez közeli erdőben temették el.
Amerika gyászol – A Challenger tragédiája (1986)
Cape Canaveral, 1986. január 28. – Ezen a napon hét emberrel a fedélzetén a felszállást követően nem sokkal felrobban a Challenger űrrepülőgép.
Bővebben…
