Az 1858-ban felépült, 97 méter magas óratorony, a Big Ben legmagasabb pontján immár 43 centiméternyi hajlást mutat – a torony 0,26 fokos dőlésszöge bizonyos távolságról szabad szemmel is látható.
Bennfentes források szerint a héten kerül a képviselők elé az állagfelmérők jelentése, amely elektromos problémákra, tűzveszélyre és olyan épületbiztonsági kockázatokra hívja fel a figyelmet, mint az, hogy a II. világháború előtt felszerelt kazánok bármikor felrobbanhatnak.
A legnagyobb problémát mégis a süllyedés okozza, amelyet súlyosbítanak az elmúlt évtizedek felszín alatti munkálatai: a parlament alatt két metróvonal és egy nagy átmérőjű szennyvízgyűjtő csatorna húzódik, emellett a képviselők számára épült egy mélygarázs is.
A felújítási költségek elérhetik az egymilliárd fontot, kérdéses azonban, hogy megéri-e ennyi pénzt rákölteni egy olyan épületre, melynek az értéke is éppen egymilliárd font. Az alsóház egyik szóvivője szerint a parlament épületegyüttesének eladása is felvetődött, bár ez viszonylag bonyolult lenne, hiszen védett műemlékről van szó.
Ugyan a költségvetés jól járna (az adásvétel összegének feléért felhúzható lenne egy modern parlament), a helyszín történelmi jelentőségét nem lehet pénzben mérni: igaz, hogy a brit törvényhozásnak otthont adó épület 1870-re nyerte el jelenlegi formáját, de ugyanitt már 1213-ban is üléseztek közrendi képviselők.
