Szaurupodák – azaz nagytestű növényevők – fosszíliáit felfedezték már Észak- és Dél-Amerikában, maradványaik előkerültek Ausztráliában, Afrikában, Ázsiában és Európában.
A hatodik kontinensen korábban ugyan feltártak dinoszaurusz-maradványokat, például a páncélos növényevő dinoszauruszok, az ankylosaurus fosszíliáit, ahogy az is bebionyosodott, hogy éltek az Antarktiszon hadroszauruszok – kacsacsőrű dinoszauruszok – is.
Azonban mindmostanáig az őslénykutatók nem találtak arra bizonyítékot, hogy a szauropodák az Antarktiszon is előfordultak.
Az argentin kutatócsoport Ignacio Alejandro Cerda vezetésével a James Ross-szigeten tárt fel egy szauropoda farokcsigolyát. A csigolya mérete, alakja alapján az őslénykutatók arra a következtetésre jutottak, hogy egy kréta kori titanoszaurusz-fosszíliáról van szó.
“A lelet újabb adalékkal gazdagítja az Antarktisz kréta időszaki állatvilágára vonatkozó ismereteket” – emelték ki a szerzők.
A titanoszauruszok a szauropoda dinoszauruszok egy csoportja volt. Ide tartoztak a legnehezebb élőlények, amelyek valaha benépesítették a Földet, mint például a 100-200 tonnára becsült tömegű Argentinosaurus és a Paralititan. A csoportot a görög mitológiából ismert titánok után nevezték el.
