2007-ben William Eberhard és kollégái a Smithsonian Trópusi Kutatóintézetétől a Costa Rica-i Egyetem kutatóival a pókok szövési technikáját elemezték ki, amikor felfedezték, hogy a kisebb méretű pókok is ugyanolyan technikásan, bonyolultan készítik hálóikat, mint a nagyobb termetűek.
Vizsgálatuk egyik legkisebb alanyának az 5 mikrogramm súlyú Anapisona Simoni pókfajt tekintették, amely túlságosan okosnak tűnt a méretéhez képes.
A pókot alaposabb vizsgálatoknak vetették alá, és mint kiderült a rovar agya tárolásának egy teljesen új módját választotta: az Anapisona Simoninak a fején kívül más testüregében és lábaiban folytatódik elméje. Agyának nyolcvan százaléka a fejében és a mellkasában bújik meg, a maradék a lábakba férkőzött.
A pókok nem az egyelten szélsőséges anatómiai testfelépítésű lények, néhány apró rovarfaj képes arra, hogy a hasába növessze tovább az agyát, míg az apróbb szalamandrák koponyacsontjaikat cserélik agyszövetre.
