December 14-én lesz egy évszázada, hogy a híres norvég felfedező, Roald Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot.
Az örök fagy gyakorta “a senki földjének” is nevezett vidéke a szerdai ünnepen szokatlanul forgalmasnak ígérkezik. Jens Stoltenberg norvég miniszterelnök repülőgéppel jut el a helyszínre, és a tervek szerint személyesen köszönti majd az évfordulóra befutó tucatnyi expedíció tagjait. A Déli-sarkon ritkán fordulnak meg magas rangú politikusok, Stoltenberg az új-zélandi miniszterelnök, Helen Clark után a második oda látogató kormányfő.
Az angolok expedíciók Robert Scott előtt akarják leróni tiszteletüket, aki a Déli-sark meghódításáért Amundsennel folytatott küzdelemben alulmaradt, és egy hónappal később, másodikként tűzte ki a brit lobogót a Föld legdélibb pontján.
Miután 1909-ben Robert Peary meghódította az Északi-sarkot, szédületes versenyfutás kezdődött az utolsó “terra incognita”, vagyis ismeretlen föld eléréséért. Amundsen is Peary útjának hírére vette délnek az irányt, és egy időben szállt partra Scott-tal. 1911 októberében indultak a végső rohamra: Amundsen és négy társa kutyaszánon a rövidebb, ám nehezebb, míg Scott a 110 kilométerrel hosszabb, de már korábban feltárt útvonalat választotta.
Azóta már kiderült, hogy a norvég kutató számított jobban, és ő volt a felkészültebb, ráadásul az időjárással is szerencsésebb volt. A Déli-sarkot 1911. december 14-én érték el, és 99 nap, 2800 kilométer megtétele után 1912. január 25-én az expedíció minden tagja épségben jutott vissza a bázisra. Ezzel szemben Scotték sorsa tragikusan alakult: 1912. január 18-án elérték ugyan a pólust, de a visszaúton odavesztek.
Egy 1959-ben aláírt szerződés megtiltja, hogy bármely ország jogot formáljon a zord vidékre. Fennhatóság híján nehéz megállapítani, hogy hány expedíció érkezik a sarkra, és honnan valók. Csupán az bizonyos, hogy kutyaszánnal már nem közlekedhetnek, mert a kilencvenes években a behurcolható betegségektől tartva kitiltották az ebeket a Déli-sarkról.
