Bár a legutóbbi, Marsra szánt orosz űrszonda egyelőre Föld körüli pályán rekedt, 40 évvel ezelőtt a szovjetek óriási sikert könyvelhettek el, aminek a neve Mars-3 volt – persze ezt a sikert is számos kudarc előzte meg.
Az űrkutatás és űrutazás korai történetét áttekintve az embernek akaratlanul is az az érzése támad, hogy a hidegháborúban egymással versengő Szovjetunió és Egyesült Államok szó szerint le akarták hozni a csillagokat az égről.
Gondoljunk csak bele, hogy a Szputnyik-1, a Föld első műholdja 1957. október 4-én hagyta el az atmoszférát. Ezek után az első ember – a már említett Jurij Gagarin – 1961. április 12-én járta meg az űrt. Azonban az első két, Marsot megcélzó misszió ezt meg se várta, hiszen már 1960. október 10-én és 14-én megpróbálta elhagyni a Földet – a Korabl 4 és 5 a Föld körüli pályát sem érte el.
A Szovjetunió nem adta fel, 1962-ben további három űrszondával próbálkozott, melyek közül a Mars-1 jutott a legtovább. Indítása után közel fél évvel és 107 millió kilométerrel az irányítók elvesztették a kapcsolatot.
Persze az űrversenyt az Egyesült Államok sem a rajtvonalról figyelte: 1964 novemberében útjának indította a Mariner 3 és Mariner 4 űrszondákat, az utóbbival pedig átvette a vezetést. A Mariner 4 elsőként, 9844 kilométer távolságra közelítette meg a vörös bolygót – a gyűjtött adatoknak 4 napra volt szüksége, hogy elérjék a Földet, de egy ősi kráter képei mellett az is kiderült, hogy a bolygónak roppant vékony, de létező atmoszférája van.
S bár a szovjeteknek mindeddig még csak lefotózni sem sikerült a Marsot, 1964. november 30-án útjának indították a Zond-2 névre hallgató űrszondát, ami a tervek szerint a leereszkedéssel is megpróbálkozott volna. A számításokat azonban keresztülhúzta egy útközben történt pályamódosítás, amely után megszakadt a kapcsolat.
A ’60-as évek végéig a két ország a Marssal kapcsolatban elsődlegesen arra koncentrált, hogy bolygó körüli pályára állítson műholdakat, vagy ha más nem, legalább sikeresen megközelítse a planétát – a szovjetek legnagyobb bánatára ez leginkább a NASA-nak sikerült.
Az Egyesült Államok 1969. július 20-án sikeresen juttatott embert a Holdra, úgyhogy a Szovjetuniónak össze kellett magát szednie.
A fordulópontot az 1971. május 19-én és 28-án indított Mars-2 és Mars-3 szondák jelentették – melyek párhuzamos indítását az indokolta, hogy műszaki szempontból ikertestvérek voltak. Mindkét műhold egy keringő és egy leszálló egységből állt.
A Mars-2 november 27-én sikeresen célba ért ugyan, de a leszálló egység a tervezettnél gyorsabban és meredekebben közelítette meg a bolygót és végső soron lezuhant. Ezzel szemben a december 2-án érkező Mars-3 sikeresen használta a fékezőrakétákból és ejtőernyőkből álló leszállási rendszerét.
A leszálló egység 14,5 másodpercen keresztül közvetített, aztán a kapcsolat ismeretlen okból megszakadt. A Földre végül csak egy részleges tájkép érkezett meg, azonban se éles, se világos nem volt. A tudósok arra tudtak csak következtetni, hogy az akkor épp folyamatban lévő, roppant erős marsi vihar okozta a kommunikációs rendszerek leállását.
Az első valóban sikeres marsi leszállás ismét az amerikaiakhoz volt köthető: a Viking-1 épp a holdraszállás hetedik évfordulóján, 1976. július 20-án landolt.
Jelenleg pedig a Fobosz-Gruntnak kell szurkolni.
