A Nyugat-Sydney-i Egyetem három kutatója az Ausztráliában honos, tavakban, állóvizekben élő szélesszegélyű huszárteknős (Emydura macquarii) fejlődését vették górcső alá. Az édesvízi teknősök a sekély fészkekben több szintben rakják le tojásaikat.
A felső sor tojásaiban fejlődő embriók körülményei sokkal kedvezőbbek, hiszen környezetük hőmérséklete akár 6 Celsius-fokkal is magasabb, mint a fészek alján. A tojások alsó rétegeiben fejlődő embriók valamiképp mégis felgyorsítják az anyagcseréjüket, mivel a csoportos kikelés növeli a túlélési esélyeiket.
A magzati fejlődés felgyorsításának mechanizmusa egyelőre nem tisztázott, bár a biológusok több elméletet is kidolgoztak: véleményük szerint a fejlettebb embrióknak erősebb a szívverésük, amit az egymásra fektetett tojásokban rezgés útján érzékelnek a testvéreik is.
De az is előfordulhat, hogy a jelzést az embriók által kibocsátott gázok jelentik, a tojások ugyanis lélegeznek – beszívják az oxigént, és szén-dioxidot bocsátanak ki. A fészek legalján rengeteg szén-dioxid gyűlhet fel, ami jelzés lehet a kevésbé fejlett teknősök számára.
