Naprendszerünk második legnagyobb bolygójának légköre általában békés, ám nagyjából harminc évente – amikor a Szaturnusz északi féltekéje a legkisebb távolságra kerül a Naphoz – kitör az óriásvihar, amelyet Nagy Fehér Foltnak neveznek.
A mostani vihar azonban a “szokásos menetrendhez” képest tíz évvel korábban tört ki. A csillagászok 1876 óta mindössze öt óriásvihart regisztráltak, most viszont első ízben űrszonda segítségével, a Szaturnusz körül 2004 óta keringő Cassini segítségével figyelhették meg a fejleményeket.
Az űrszonda által készített színes felvételek százain az látszik, miként múlt év december 5-én megjelenik egy parányi fényes pont, majd növekedésnek, míg végül január végére már az egész bolygót körülölelő, észak-déli irányban tizenötezer kilométerre nyúló viharrá fejlődik.
A vihar aktív periódusa 200 napon át tartott. Ez a valaha megfigyelt leghosszabb szaturnuszi vihar – a korábbi rekorder az 1903-as volt, amely 150 napon át tombolt. A 21 évvel ezelőtt, a Hubble űrteleszkóp által megfigyelt vihar, amely méretében a mostanihoz volt hasonló, “mindössze” 55 napig tartott.
Fontos persze megjegyezni, hogy a szaturnuszi viharok sokkal inkább egy vulkánkitörésekhez hasonlítanak, mintsem egy földi időjárási rendszerhez – a nyomás sok éven át növekszik, mielőtt kitörne a vihar.
