Liszt kilencévesen lépett fel először nyilvánosan Sopronban – a legenda szerint első bécsi hangversenyén jelen volt Beethoven is, aki nyilvánosan homlokon csókolta. Liszt, aki ezután diadalmenetben járta be Európát, tizenhét évesen egyszerre vesztette el apját és esett át első szerelmi csalódásán. Ezután búskomorságba esett és visszavonult a világtól – egyes lapok halálhírét keltették, csak az 1830-as párizsi forradalom rázta fel.
A francia fővárosban a szalonok kedvelt vendége volt, és szenvedélyes viszony fűzte Marie d’Agoult grófnőhöz, akitől három gyermeke született. Lisztben az 1838 márciusi pesti árvíz után erősödött föl magyarságának érzése: koncertet adott a károsultak javára, fellépett Pesten és alapítványt hozott létre a Nemzeti Zenede létesítésére.
Zongoraművészként technikai tudásával, rögtönzéseivel ejtette ámulatba hallgatóit – bravúrjait nem kis részben hosszú, keskeny keze és szokatlanul hosszú gyűrűsujja tette lehetővé. Azonban épp a kezei miatt nevezték zongoragyilkosnak is, mivel dinamikus leütéseit kevés hangszer viselte el – némelyik egyszerűen összerogyott.
Liszt 1848-tól Weimarban élt, ahol barátságot kötött Wagnerrel – a város neki is köszönhette, hogy Európa egyik zenei központja lett. Pályája ezen időszakában a komponista került előtérbe: kevesebb gondot fordított a csillogásra, és megteremtette az egyetlen témából kibontakozó szimfonikus költemény műfaját. Miután meghiúsult házassága a lengyel származású Carolyn Sayn-Wittgenstein hercegnével, 1865-ben kisebb katolikus egyházi rendeket vett fel, nagyszabású műveivel pedig megújította az egyházi zenét.
1869-től utolsó éveit Weimar, Pest és Róma között osztotta meg. Ekkor már nem zongorázott pénzért, a tanítványait is ingyen oktatta. Pesten nagy ünnepséget rendeztek művészi pályája 50. évfordulóján, ekkor csendült fel először Krisztus című oratóriuma. Régi vágya valósult meg 1875-ben a budapesti Zeneakadémia megalapításával, amelynek ő lett az elnöke. Liszt Bayreuthban halt meg 1886. július 31-én – így idén egyúttal halálának 125. évfordulójára is emlékezünk.
Többszáz művet írt, első korszakában főként virtuóz darabokat. 1848 utáni második korszakában keletkeztek nagyszabású zongoraművei, mint a h-moll szonáta, zongoraversenyei, szimfonikus költeményei, köztük a Faust-szimfónia, a Tasso és a Les Préludes, az esztergomi bazilika felszentelésére írt Missa Solemnis, és számos átiratot is készített mások és saját műveiből. Magyarországon szívesen hallgatott cigányzenét, 19 magyar rapszódiája népies dallamokra és csárdásdallamokra komponált fantázia:
Magyarul tökéletesen soha meg nem tanult meg, de magát mindig magyarnak vallotta. “Bizonnyal megengedik nekem, hogy a magyar nyelvnek sajnálatos nem tudásától eltekintve, én születésemtől síromig szívemben és gondolataimban magyar maradjak.“
Liszt Ferenc nevét viseli 2011 óta a ferihegyi nemzetközi repülőtér. Utolsó budapesti lakhelyén, az Andrássy úti Régi Zeneakadémián október 21-23. között Liszt-fesztivált tartanak, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet bocsát ki tiszteletére, születésnapján a World Liszt Day keretében itthon és világszerte megszólal Krisztus című oratóriuma. Születésnapjáról a fenti ábrával emlékezett meg a Google, amely jeles alkalmakra és évfordulókra rendszeresen módosítja logóját.
A Liszt-év zárásaként, az év végén mutatják be a komponista életének utolsó tíz napjáról forgatott, Utolsó rapszódia című tévéfilmet.
