A napkitörés fler néhány perces heves robbanás a Nap fotoszférájában vagy afölött. A flerek ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiából táplálkozhatnak. Hőmérsékletük több tízmillió fok is lehet.
Egy-egy fler alkalmával több millió tonna anyag hagyja el a Napot másodpercenként 1000 kilométeres sebességgel. Általában a napfoltokhoz kapcsolódnak, a legerősebb naptevékenység idején 30-80 fler is előfordul naponta. A fler nemcsak a Napon, hanem egyes csillagokon is megfigyelhető.
Szombaton észlelték a kitörést, amelyet az 1302. számú “napfoltszörny” produkált. A képződmény oly hatalmas, hogy szabad szemmel is látható a Földről – átmérője 160 ezer kilométer, vagyis a napfolton tíz egymás mellé helyezett Föld is elférne.
A koronakidobódás generálta napvihar erőssége a G1 és G5 között terjedő geomágneses skálán G3, azaz közepes besorolást kapott. A flert X1,9-es kategóriába sorolták, vagyis csaknem maximális erősségűnek értékelték a tudósok.
Az ilyen erősségű flerek nem számítanak ritkaságnak a 11 éves napfolttevékenység-ciklus “felmenő” szakaszában, amely 2013 éri el a maximumát. (Legutóbbi ilyen kitörésre augusztusban került sor.)
A napviharok zavarokat okozhatnak a műholdas összeköttetésben, az energiaellátásban, ahogy olyan navigációs rendszerek működésében is, mint a GPS.
Jelenleg azonban kevés jel mutat arra, hogy ilyen gondokkal számolni kellene, legfeljebb északon lesz a szokottnál valamivel erősebb a sarki fény.
Ez azzal magyarázható, hogy a gigantikus folt a Földről látható napkorong szélén helyezkedik el, amennyiben a napkitörés egyenesen bolygónk felé irányult volna, a geomágneses vihar súlyos, vagy extrém besorolást kapott volna.
A koronakidobódás a naptevékenység egyik megnyilvánulása: a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe. Ilyenkor több tízmillió tonna szuperforró gáz indul útnak a Föld felé. A szuperforró gáz kölcsönhatásba lép bolygónk mágneses mezejével, ami geomágneses viharokat okozhat.