Friedrich Leibacher 1944. július 21-én született a svájci Zug kanton fővárosában, Zugban. A férfi fiatalabb korában vállalkozóként próbált érvényesülni, üzleti kezdeményezései azonban rendre zátonyra futottak – Leibacher pedig minden egyes alkalommal másokban kereste kudarcai okát. A magánéletében sem volt sokkal szerencsésebb: többször házasodott, minden alkalommal fülöp-szigeteki nőt vett feleségül – házasságaiból egy lánya született.
Leibachert 1970-ben 18 hónapnyi börtönbüntetésre ítélték csalásért, közszeméremsértésért és gyermekkorúakkal való obszcén viselkedésért. Szabadulása után az orvosok személyiségzavart diagnosztizáltak nála, pszichológiai állapota és súlyos alkoholizmusa miatt pedig rokkantsági alapon nyugdíjazták.
A férfi a ’90-es évek közepétől kezdve folyamatosan panaszlevelekkel bombázta a különböző hatóságokat és a sajtót. Meg volt róla győződve ugyanis, hogy összeesküvés áldozata, a problémái hátterében pedig a kormány áll – pontosabban Robert Bisig miniszter, akit be is perelt, a bíróság azonban 2001 szeptemberében visszadobta a keresetét. Feltehetően ez a visszautasítás volt a közvetlen kiváltó oka szeptember 27-i ámokfutásának is.
Leibacher reggel fél tizenegykor érkezett meg a tartományi parlament épületéhez. Rendőregyenruhában volt – valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy a táskájában lévő Stgw 90-es gépkarabély, SIG-Sauer pisztoly, sörétes puska valamint revolver ellenére minden különösebb felhajtás nélkül túljutott az egyébként sem túl alapos biztonsági ellenőrzésen. Ezután a férfi szinte azonnal tüzet nyitott – a szemtanúk beszámolói szerint szitkokat szóra mindenre és mindenkire.
Leibacher nem válogatott: politikusokra, parlamenti dolgozókra és az épületben tartózkodó újságírókra egyaránt rálőtt – a helyszínelés alatt a rendőrök több mint 90 töltényhüvelyt találtak a helyszínen. A támadás utolsó felvonásaként Leibacher elővett a táskájából egy házi készítésű bombát, majd felrobbantotta magát. Az ámokfutás mintegy három percig tartott, a parlament tanácstermét pedig vér, holttestek és sebesültek borították. A férfi hátrahagyott egy levelet, amelynek a „Harag napja a zugi maffiáért” címet adta. A levél tartalmát a hatóságok nem hozták nyilvánosságra, csak annyit közöltek, Leibacher „bosszúból és dühből” követte el tettét, és úgy lépett be a parlament épületébe, hogy nem szándékozott élve kijönni onnan. A rendőrség pár utcával arrébb megtalálta a férfi kocsiját is, benne fegyverekkel és több tárnyi munícióval.
A „zugi mészáros” önmagával együtt összesen tizenöt emberrel végzett, tizennyolcat pedig súlyosan megsebesített. A támadás feltételezhető célpontja, Robert Bisig egyike volt annak a két politikusnak, akik sértetlenül úszták meg az esetet.
A támadás sokkolta Svájcot, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tartományi parlamentekben és szövetségi kormányépületekben fokozzák a biztonsági ellenőrzéseket – valamint létrehozzanak egy 35 fős rendőrosztagot, ami kimondottan a berni Bundeshaus biztonságáért felel. A fegyvertartási engedélyek kiadásának folyamatát szigorították, különös tekintettel a mentális betegségek szűrésére, a hatóságok pedig 2001 óta bevallottan komolyabban veszik a nekik címzett fenyegető leveleket.
