Ferencz Csaba szakértő szerint ha a viszonylag nagyméretű műhold darabkái el is találnak egy várost, mire leérnek a légkör alacsony régióiba, már annyira elégnek, hogy nem okoznak kárt.
A Föld körül több ezer műhold van, és a hamarosan megsemmisülő, UARS tudományos műhold már hat éve kering némán a bolygó körül.
A pályája csak most került olyan közel az atmoszférához, hogy – a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal bejelentése szerint – hamarosan elég a bolygó légkörében.
A legnagyobb ember építette tárgy, amely eddig visszatért a Föld légkörébe, a 140 tonnás Mir űrállomás volt. Ez nem égett el teljesen, néhány darabja az óceánba zuhant.
A problémát az jelenti a mostani, szintén nagyméretű műholdnál, hogy míg a Mir zuhanását a szakemberek képesek voltak koordinálni, addig a műhold pályáját már nem tudják befolyásolni.
Amit a mostani esetnél biztosan ki lehet jelenteni: a tárgy felépítése és a részeinek szerkezete azt valószínűsíti, hogy csak nagyon kicsi darabok úszhatják meg a légkörbe való belépést; esetleg az akkumulátor, az alumíniumváz vagy a nyomtatott áramkörök bizonyos alkatrészei nem égnek el teljesen.
A szakemberek hangsúlyozzák: 1 a 3200-hoz az esélye annak, hogy bárkit is megsebesítene a becsapódó részelemek valamelyike. Az űrkorszak több mint fél évszázados története alatt még nem történt olyan baleset, amelynek következtében egy földre zuhanó űreszköz darabja emberi sérülést okozott volna.
A becsapódást korábban inkább október elejére várták, de az élénk naptevékenység miatt a földi légkör kissé kiterjedtebb lett, így az előzetesen számítottnál hamarabb fékeződött le a pályafutása végét járó műhold.
A műholdat 1991 szeptemberében a Discovery űrrepülőgép szállította a világűrbe, és állította Föld körüli pályára. Az UARS 2005 decemberében fejezte be aktív működését.
A műhold feladata a földi felső légkör összetételének és a Napból érkező ultraibolya és látható fénysugárzásnak, valamint az ózonrétegnek a vizsgálata volt. Éveken keresztül szolgáltatott értékes adatokat a kutatóknak.
A műhold küldetésének időtartamát a tervezők három évben adták meg, de hat műszere egészen 2005-ig működőképes maradt, így a tervezett három évből 14 év és 91 nap lett.
Miután befejezte tudományos küldetését, a 600 kilométeres magasságban lévő munkapályájáról jóval alacsonyabb parkolópályára szállították le, és a végszakaszban 205-225 kilométeres magasságban kering a Föld sűrű légkörébe belépni készülő műhold.
