Az Epinephelus marginatus – azaz a fűrészsügér – ma a Földközi-tengerben és Afrika nyugati partjainál él. Erősen veszélyeztetett állatfajta, melynek a múltba nyúló történetét most ókori mozaikok alapján akarják rekonstruálni.
Ősi teleüléseken talált sügércsontok alapján az emberiség körülbelül százezer éve halászhat a “búsképű” halra, így nem csoda, hogy az etruszkok, görögök, sőt a rómaiak is megörökítették példányaikat.
Paolo Guidetti a Salentoi Egyetem tudósa szerint az ókoriak ábrázolásai a hal külsejének fontos változásairól tanúskodnak. Kutatócsapatával 23 mozaikot vizsgált meg, amelyek arról árulkodnak, a fűrészsügér sokkal nagyobb lehetett az ókorban, mint napjainkban.
Az egyik II. századból származó római mozaik, melyet a tuniszi Bardo Nemzeti Múzeumban őriznek, valamiféle tengeri szörnyként mutatja a sügért, aki ha kitátja a száját, akár egy egész halászt megehet.
A mozaikok azt is elárulták, az egykori sügérek sokkal közelebb éltek a partokhoz, a halászok pedig csónakjaikból kinyúlva bottal, illetve szigonnyal fogták meg őket. Sajnos emberre támadó fűrészsügérről nem marad ókori feljegyzés, a művészeti ábrázolások a szakértők szerint mégis elég információt nyújtanak.
Ma a normál méretű fűrészsügérek 50-100 centisre nőnek meg, a nagyobb példányok elérhetik akár a több tíz kilót is. A rekordot egy 40 kilós példány tartja. Nem kizárt, hogy napjainkban még mindig élhetnek a tengerekben akár 160 centiméter nagyságú, tehát emberméretű sügérek is.
