A cápatojás – keményhéjú cápaikra – leletekre egy kirgizisztáni tóban bukkantak, és a hybodont cápa – a ma élő dajkacápaszerű ős – rakta őket.
Az anyacápa minden valószínűség szerint mai utódjához hasonlóan apró gerinctelenekkel táplálta a kicsiket, valamint sűrű növényzetbe, vízi fűfélékbe csomagolva rejtette őket a ragadozók elől.
Catalina Pimiento a National Geographic újságírójának kifejette: a cápaóvodák már a triász korban is alapvető élőhelyek voltak e vízi lények túlélése szempontjából.
A cápatojás mintákat Németországban vizsgálták ki. A fosszíliákban 60 fogat fedeztek fel, ezek mindegyik a kis cápákhoz tartozott egykor, egyetlen volt közülük felnőtt fog.
A kutatók szerint az ősi cápák egész életüket a tavakban és folyókban töltötték, ellentétben a modern tojásrakó cápákkal, akiknek élete kizárólag a tengerben zajlik le.
