Charles Ingram, a brit hadsereg őrnagya a Legyen Ön is Milliomos előtt több televíziós vetélkedőben is szerepelt: megjelent Gordon Ramsay mellett a Pokol Konyhájában, feleségével együtt látható volt a Leggyengébb Láncszemben (a hatodik körig bírták), illetve részt vett a „Wife Swap” egyik adásában is.
A Chris Tarrant által vezetett Legyen Ön is Milliomosban ugyan először fordult meg, felesége és sógora viszont játszottak már korábban – mindketten 32,000 fontot nyertek, és mindketten elkísérték Ingramot a játék felvételére 2001. szeptember 9-én.
Ingramnak az első 5 (bemelegítő) kérdéssel nem volt problémája, a következő kettővel már igen. Először a közönség segítségét vette igénybe, majd felhívta az egyik barátját telefonon. Ekkor azonban lejárt az adásidő, és a felvételt azzal fejezték be, hogy másnap várnak mindenkit vissza a stúdióba. A játék producerei később úgy nyilatkoztak, Ingram teljesítményét látva mindenki meg volt győződve arról, hogy a férfi másnap maximum 1-2 kérdésig húzza csak. Chris Tarrant az elköszönés előtt még gyorsan bemutatta azt a két „leendő milliomost”, akik az aznapi két játékos helyébe holnap beülhetnek a „félkörbe” – köztük a cardiffi Tecwen Whittockot, akit Ingramék egy korábbi játéból már ismertek. A nyomozati anyagba később az került be, hogy Ingram akkor este, a két felvétel között hívta fel telefonon Whittockot, és tervelte ki a másnapi átverést.
2001. szeptember 10-én a játék a nyolcadik kérdéssel folytatódott. Tarrant kérdésére Ingram a felvétel elején bevallotta, úgy érzi, hogy előző nap nem volt elég magabiztos, de ma estére más stratégiával készült. A nyolcadik kérdés így hangzott: „Ki volt Jacqueline Kennedy második férje?” – a válaszlehetőségek láttán pedig Ingram láthatóan elbizonytalanodott egy pillanatra. Amikor azonban kimondta Aristotle Onassis nevét (nem mint választ, csak mint lehetőséget), Tecwen Whittock elköhögte magát a stúdióban. A tárgyaláson levetített (és az itt beágyazott) videóban sokkal hangosabban hallható ez a köhögés, a nézők otthon ezt szinte nem is hallhatták, és a stúdióban ülők is csak alig. Ez volt tehát az este stratégiája: halk köhögés, amikor Ingram felolvassa a helyes választ.
A férfi azonban még Whittock megerősítése ellenére sem teljesen biztos a dolgában, ezért kicsit esetlenül újra kijelenti: „Elég biztos vagyok benne, hogy a válasz Onassis” – és Whittock újra köhögött. Ingram megjelöli a választ, és bezsebeli a pénzt. A következő kérdés („Honnan származik az ementális sajt?”) volt az egyetlen az este során, ahol Ingram nem szorult segítségre – önállóan jelölte meg a helyes választ („Svájc”), azonban ekkorra már több producernek és stúdiómunkásnak gyanús lett a dolog. Ingram ugyanis következetesen felolvasta a válaszlehetőségeket, azért a producerek fejében megfordult a gondolat, hogy Ingramot esetleg át kellene a szünetben kutatni, hogy nem visel-e valamilyen adó-vevő berendezést. A köhögés ekkor még senkinek sem tűnt fel.
A következő kérdés azonban könnyen romba dönthette a csalók „stratégiáját” – ugyanis sem Ingram, sem pedig Whittock nem tudta a helyes választ. Ingram lefelezte a válaszlehetőségeket, és a két maradékból a rossz válasz felé kezdett hajlani. Amikor ismételten kijelentette, hogy sosem hallott a D válaszban megjelölt személyről, felesége, Diana Ingram elköhögte magát – miközben a kamera éppen őt vette. Férje azonban nem vette a lapot, és még mindig a rossz válaszon lamentált – Diana jól dokumentált arcára pedig kiült a kétségbeeséssel vegyes félelem. Amikor férje megemlítette a D lehetőséget, Diana ismét köhögött – ismét a kamerába. Ingram ezután kijelentette, hogy mivel az esetek 80%-ában rosszul tippel, ezért nem az eredeti elképzelésére hajlana, hanem inkább megjelölné a D választ.
A megfejtésre azonban várni kellett, mert közbeszólt a reklámszünet. Ekkor a stábban már mindenki biztos volt benne, hogy valami nem stimmel a játékossal, ötletük azonban nem volt, ezért pár perccel később kénytelenek voltak folytatni a felvételt.
Ingram válasza természetesen jó volt, a következő 3 kérdésnél pedig Whittock készségesen jelzett a megfelelő válaszoknál – talán túl készségesen is, ugyanis a Whittock sorában ülő egyik játékos, Larry Whitehurst szépen lassan összerakta a csalás menetét. Ingram és Whittock nem tudtak leállni, pedig ha nem a millióra hajtanak, talán még megúszhatták volna a dolgot.
A játék másik kritikus pontja (Diana Ingram köhögésén túl) az utolsó előtti, 14. kérdésnél volt: Ingram ugyanis kezdett annyira biztos lenni magában, hogy nem sorolta fel a lehetőségeket, azaz nem adott lehetőséget Whittocknak a köhögésre. Whittock ekkor pánikba esett, és mindent bevetett, amit csak tudott – ezzel téve egyértelművé a csalást még azoknak is, akik eddig kételkedtek. A férfi köhögött kettőt, a második köhögésből azonban egyértelműen ki lehetett hallani a „no” szót. Amikor Ingram magához tért, megpróbált visszatérni a bevált stratégiához, Whittock pedig köhögött, amikor kellett, így ezen a kérdésen is átjutottak.
Az utolsó kérdést („Hogy nevezik azt a számot, amiben az egyest száz darab nulla követi?”) csendes rezignáltság fogadta a felvételvezető irodájában. A stábtagoknak normális esetben ujjonganiuk kellett volna, hogy a játékos eljutott a legutolsó kérdésig, most azonban senki sem ugrált örömében – egyszerűen nem tudták elhinni, amit látnak.
Ingram az utolsó kérdésnél is elkövette azt a hibát, ami miatt legelőször gyanússá vált a producerek szemében: kijelentette, hogy nem biztos a dolgában, majd viszonylag egyértelműen kinézett magának egy választ – ami egy kivétellel mindig rossz volt. Végigment ugyan a lehetséges válaszokon, azonban egyben ki is zárta őket – amikor viszont Whittock elköhögte magát, Ingram derült égből villámcsapásként megváltoztatta a véleményét, és a „leköhögött” lehetőséget választotta – sokszor úgy, hogy az adott választ szinte másodpercekkel előtte egyértelműen kizárta.
Diana Ingram a köhögése után nem mert újra beleszólni a játékba, az arca azonban minden egyes alkalommal félelmet, férje túlzott magabiztossága esetén pedig hitetlenséget és megvetést tükrözött – valamint feltűnően sokszor nézett Whittock felé, noha később azt vallotta, korábban nem is találkozott a férfivel.
Az utolsó jó válasz bejelentése előtti reklámszünetben a producerek felhívták a csatorna igazgatóját, és elmondták neki, hogy éppen most készülnek átadni egymillió fontot egy csalónak. Bizonyítékuk azonban nem volt, így azt az utasítást kapták, hogy egyelőre hagyjanak mindent a tervek szerint menni. Charles Ingram tehát megnyerte a fődíjat, a stúdióban azonban furcsán ambivalens légkör uralkodott. Többen azt állították később, hogy Diana Ingram reakciója begyakorolt volt, ráadásul még annak se túl jó, ugyanis láthatóan valami teljesen más járt a fejében, amikor kézhez kapta a csekket. A stáb nem tudott mit kezdeni a helyzettel, pláne azután, hogy a nyertes ruhájának rutin átkutatása nem hozott eredményt. A felvétel után azonban a biztonsági őrök felhívták a producerek figyelmét, hogy a házaspár között heves vita robbant ki az öltözőben – nem egészen az a reakció, amit egy friss milliomos pártól várna az ember.
Ingraméknak nyolc napjuk volt, hogy a csekket készpénzre váltsák – a stáb tehát az adás után azonnal kutatni kezdett a bizonyítékok után. Újranézték a felvételeket, majd szeptember 17-én közölték Ingrammal, hogy nem kapja meg a milliót, az ügyet pedig átadják a rendőrségnek.
Noha az ügy résztvevői tagadták az ellenük felhozott vádakat, 2003. április 7-én az Ingram házaspárt és Teckwen Whittockot két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, valamint felszólították őket fejenként 15,000 font bírság, és 10,000 fontnyi perköltség megfizetésére. A nyereményt természetesen nem kapták meg.
2003 augusztusában a hadsereg elbocsátotta soraiból Charles Ingram őrnagyot, és megfosztotta szolgálati nyugdíjától. Miután 2004 októberében csődöt jelentett, Ingram az írással próbálkozott – két regényét adták ki, mindkettőt kevés sikerrel. A férfi ma megélhetésként számítógépeket javít.
