Jason Steffen azután kezdett el gondolkodni a dolgon, hogy 2008-ban rendkívül hosszú sort kellett végigállnia beszálláskor.
Számítógépes szimulálással azután meglelte a legjobb – vagy legalábbis – az általánosan alkalmazottnál sokkal jobb módot. Jelenleg a légikísérők először a gépek utasterének leghátulra szóló jegyeseit engedik a fedélzetere, majd jön a “középmezőny”, végül az elölülő.
Ennél okosabb volna, ha először azokat engednék fel, akiknek ablak mellé szól a jegyük, utána a mellettük ülőket, majd pedig harmadik székre szorulókat.
A legjobbnak tűnő – mert leggyorsabb – megoldás azonban a két módszer sajátos kombinációja lenne, mert akkor “küzdenének” a legkevesebbet az ülések közti folyosón egymással az utasok.
Ez a Steffen-modell. Lényege, hogy csak minden második üléssorba engednék első körben beszállni az utasokat az ablak mellettiekkel kezdve és hátulról előrefelé haladva. A második “eresztésben” a kihagyott sorok ablakosai következnének, majd pedig ugyanezzel a sorkihagyásos módszerrel töltenék fel a középső és a harmadik üléseket.
A sorrendmodelleket tesztelték is 72 – csomagos – utassal, mindegyik változatnál a családokat engedték előre abból kiindulva, hogy tagjaik együtt szeretnének maradni, különösen kisgyerek esetén.
Az eredmény Steffent igazolta. A jelenleg általánosan alkalmazott módszernél egyébként még a tejesen szabadjára eresztéses is gyorsabbnak bizonyult.
Steffen szerint a légitársaságok a rengeteg beszállási perc megtakarításával jobban kitudnák használni gépeiket, amivel milliókat takaríthatnának meg.
