A napfoltok által előidézett erős mágneses zavarok veszélyesek lehetnek az űrben tartózkodó űrhajósok számára, a Földön pedig áramkimaradásokat, a távközlési és navigációs szolgáltatások fennakadását okozhatják.
A napfoltok észlelésének új módszere javíthatja az “űrmeteorológiai” előrejelzéseket hangsúlyozta Stathis Ilonidis, a kaliforniai Stanford Egyetem Kísérleti Fizikai Laboratóriumának munkatársa, a Science című amerikai tudományos folyóirat pénteki számában megjelent tanulmány fő szerzője.
A kutatók doppleres ultrahang vizsgálattal végezték a kutatásokat a nap- és helioszféra obszervatórium segítségével. Ez utóbbi egy Nap körül keringő műhold, amelyet az amerikai űrhajózási és űrkutatási ügynökség, a NASA és az Európai Űrügynökség közösen jutatott pályára.
Az új módszerrel sikerült észlelniük a napfoltok nyomát a Nap belsejében még azelőtt, hogy elérték volna a felszínt.
Az asztrofizikusok felfedezték, hogy a mágneses mezők a Nap felszíne alatt 65 ezer kilométernyire alakulnak ki, és jóval erősebbek, mint ahogyan a korábbi modellek alapján feltételezték.
Úgy számolták, hogy ezek a mágneses mezők másodpercenkénti 0,3-06 kilométeres sebességgel jutnak a Nap belsejéből a felszínére, észlelésük után 24-48 órával napfoltokat képezve.
Három június közepén ismertetett amerikai kutatás szerint a napfolttevékenység várhatóan szokatlan módon hosszú időn át csekély lesz, ami a földi éghajlatot is befolyásolhatja.
Az amerikai csillagászok a napfoltok csökkenését figyelték meg, valamint a tevékenység lassulását a pólusok közelében, ami szerintük annak a jele, hogy a Nap hosszú nyugalmi állapot felé közeledik.
