Az elvadult gyermeket – “a brit Mauglit” -, Hanoveri Petert egy német erdőben találták meg 1725-ben. A mendemondák szerint farkasok vagy medvék nevelhették, miután szülei elhagyták.
Peter kézzel evett, nem szeretett ruhát viselni, beszélni sohasem tanult meg. A leggyakrabban négykézláb járt, az udvaroncok körében csókot lopott és zsebtolvajkodott.
A több évszázados rejtélyt, hogy mi lehetett a baja Peternek, most úgy tűnik, Lucy Worsley kurátor a fiúról készült festmény alapján végre megfejtette. A vad gyermek minden bizonnyal Pitt-Hopkins-szindrómában szenvedett.
Ez egy genetikai betegség, ami mentális retardációt okoz. A szindrómában szenvedő betegek arca és főleg szája jellegzetes formájú, légzési problémákkal és epilepsziával küszködhetnek.
A legtöbb érintett nem tud megtanulni járni segítség nélkül, nem nagyon tanulnak meg beszélni. A Pitt-Hopkins-os gyerekek gyakran boldogok, gyakran mosolyognak és nevetnek, ugyanakkor ők is átélik a szorongást és a viselkedési problémákat.
Peter I. György angol király udvarában házi kedvencként egy nyakörvet is kapott, ami hasonlított a kutyák és rabszolgák nyakörvére, ugyanakkor a nyakpántra írtákí a nevét, és hogy ha elveszne, hova kellene visszavinni.
Miután megunták jelenlétét a királyi udvarban, egy farmra került, ahol fizették jól tartását, ott élt 65 éves korában, 1785-ben bekövetkezett haláláig.