Az Oxfordi Egyetem kutatói új tanulmányukban azt állítják, az Egyenlítőtől távolodva a napfény változásainak hatására az embernek nagyobb szüksége van a jó látásra, mint az Egyenlítőhöz közel. A magas szélességi köröknél a látószervnek és az agynak is meg kell birkóznia a rossz fényviszonyokkal.
Azokban az országokban, ahol unalmas, szürke, felhős az égbolt és hosszú telek várhatók ott az emberek agya és szemgolyója nagyobbra nő.
A tudósok 55 koponyát mértek le egészen az 1800-as évekre visszamenően múzeumi gyűjteményekből. A koponyák 12 különböző populációt képviseltek a világ minden tájáról. A feltevést a gyakorlati mérések is igazolták, az agy és a szem mérete összefüggött azzal, hol lakott egykor a koponyák tulajdonosa.
“Az ember csak tízezer éve hódította meg Európát és Ázsiát, de a vizuális érzékelőrendszer fizikailag meglepően gyorsan alkalmazkodott a változásokhoz és a helyi időjáráshoz.” – állítja Robin Dunbar, a tanulmány társszerzője.
