Ezt egy, a hetvenes években az Altaj-hegység egyik barlangjában talált leletből derítették ki meglehetősen kalandos úton. Az 1980-as években végzett első radiokarbonos vizsgálat 18 ezer évre tette a lelet korát. Később a Max Planck Társaság Evolúciós Antropológiai Intézete hasonló eljárással arra jutott, hogy a lelet 52 ezer éves.
Végül nemrég két orosz tudós megállapította: a Razbojnyicsja-barlangban a hetvenes években talált kutya- és egyéb állati maradványok kora 33 500 év.
Ők is radiokarbonos eljárással vizsgálták a csontokat, ám a módszer sokat fejlődött: míg régebben a közvetlen beható vizsgálat tönkretette volna az értékes lelet jelentős részét, addig ma egy ilyen elemzéshez minimális mennyiségű minta is elegendő. Az elemzést amerikai, nagy-britanniai és holland laboratóriumokban végezték, mivel ilyen labor Oroszországban nincs.
Nem olyan régen, 2009-ben belga, orosz, brit és német tudósok bejelentették, hogy egy belgiumi barlangban 36 500 éves kutyamaradványokat találtak. Így a világ ma ismert legősibb kutyái a belgiumi 36 500 éves és az altaji 33 500 éves eb.
A morfológiai elemzés szerint az altaji kutya nagyon hasonlít egy Grönlandon talált maradványhoz, amelynek kora mindössze ezer év, és már jelentősen különbözik a vele egy időben élő farkasoktól.
A tudósok szerint a kutyák, illetve felmenőik, a farkasok domesztikálása több helyen, több időpontban zajlott a világon, farkasok ugyanis mindenütt éltek. A szelídítési kísérletek azonban félbeszakadtak a jégkorszak tetőpontján, úgy 26 ezer évvel ezelőtt.
Csak 17-18 ezer évvel ezelőtt, a felmelegedés beköszöntével sikerült az embereknek végleg megszelídíteni a farkasokat: belőlük lettek az első háziállatok.
