A kutatók arra a tényre alapozzák nézeteiket, hogy több mint 126 ezer hordó nukleáris anyag hever hatszáz méter mélyen a föld alatt egy régi sóbányában.
A történészek sokáig úgy hitték, a náci fegyverprogram nem volt annyira fejlett, hogy ekkora mennyiségben keletkezzen nukleáris hulladék. Ugyanakkor 1939 januárjából fennmaradt feljegyzések alapján Otto Hahn és Fritz Strassmann már bejelentette, hogy kísérleteket folytatnak a maghasadás területén.
A “német uránium program” röviddel Lengyerország megtámadása után kezdődött meg, és már komoly lépéseket tettek a Harmadik Birodalom bukása előtt a náci tudósok az urándúsítás felé.
A bányára a Schacht Asse II egykori vezetőjének vallomása nyomán találtak rá.
A szóbeszédek szerint nemcsak a nukleáris hulladék, hanem az atomprogramban dolgozó, sugárzást kapott tudósok elégetett maradványai is itt nyugszanak.
