Az inkák nem tudtak a mai hagyományos módon vett írástechnikákat alkalmazni, helyette zsinóron rögzítették azt, amit meg akartak örökíteni az utókor számára.
A kipu, vagy más néven zsinórírás egy különleges tízes számrendszerbeli információtárolási rendszer, egyszerre használták az Inka Birodalomban számolásra és szöveges információk tárolására.
1923-ban vetette föl Leland L. Locke tudománytörténész, hogy a kipuk – kecsuák nyelvén a csomók – valójában jelentést hordoznak.
A spanyol hódítók irataiból ismert, hogy az inkák a kiput fonálról-fonálra olvasták, de a kódot ők sem tudták megfejteni. A spanyol kolóniák szó szerint megsemmisítették a kipu írásokat, és elfeledtették a technikát is, mivel az ördög művének tartották.
1981-ig a tudomány emlékeztető csomóknak tartotta a kiput. Majd egy régész és matematikus házaspár, Robert és Marcia Aschper 200 kipu csomóinak helyzet, méret és szín szerinti elemzésével bebizonyította, hogy a csomók húsz százalékának nem aritmetikus sajátosságai vannak.
A kipuk megfejtése az egyiptomi hieroglifák értelmezésével egyenértékű tudománytörténeti lépés lenne, hiszen olyan információkat őriznek, melyeket nem ismerhetünk meg régészeti leletekből, vagy a spanyol hódítók leírásaiból.
Mindez idáig nem találtak használható kódrendszert teljes visszafejtésükhöz. A múlt évben azonban Sabina Hyland antropológus, a Szent Norbert Főiskola kutatója olyan táblára bukkant egy apró faluban, mely a kipu-írás Rosetti-kövének feleltethető meg. (A Rosetti-kő volt az a tábla, mely alapján végül le tudták fordítani az egyiptomi hieroglifákat. )
Az inka tábla 282 nevet tartalmaz, közülük 177 mellett megtalálható az adott névnek megfelelő kipu. A kutatónő közben még egy hasonló táblára bukkant. Hyland felfedezései fellendíthetik a csomóírás kutatást. Az inka történelem olyan epizódjai tárulhatnak fel a jövőben, amelyről a táblák ismerete nélkül lehet, hogy sohase tudnánk.
