A Cornell Egyetem kutatói szó szerint lukat ütöttek az idő szövetén. Mielőtt valaki félreértené: nem, ez nem egy elméleti elgondolás, ez egy működő eszköz.
Röviden összefoglalva, az “egyszerű” láthatatlanná tevő köpenyeknél is alkalmazott elektromágneses mezők azon tér-idő dualitását használták ki, hogy a térben a fényelhajlás és fényszóródás matematikailag egyenlő.
Egy fokkal érthetőbben (bár kevésbé tudományosan) megfogalmazva azt is mondhatnánk, hogy “időlencséket” hoztak létre, melyek együttes alkalmazásával – és most jön az ésszel fel nem fogható rész – el tudnak rejteni egyes eseményeket az idő szeme elől, vagyis az időn kívülre tolják.
Az, hogy ez pontosan mit jelent, és hogy milyen érzés időn kívül létezni, még valószínűleg egy ideig senki nem fogja megtapasztalni, mivel a kísérlet során mindössze 120 nanosecundumig voltak képesek fenntartani ezt az állapotot, és a jelenlegi technológia elméleti határa is megáll néhány mikrosecundumnál.
(A nano- a másodperc milliárdod, míg a mikro- előtag a másodperc milliomod részét jelöli.)
