A kanadai tudósok bölcsődehatásnak hívják ezt a jelenséget, és elsőként jelentettek meg olyan tudományos munkát az amerikai tudományos akadémia szakfolyóiratában a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben, ami ezzel a témával foglalkozik.
Az bölcsőde-hatást az erdészek és kertészek már régóta ismerik, azonban tudományosan eddig még sohasem vizsgálták.
Malcolm Campbell a Torontói Egyetem professzora szerint úgy lehet ezt elképzelni, mintha vennénk egy kertészetben egy facsemetét, egy másik kertészetben pedig egy újabbat ugyanabból a fából. Azonban a két fa mégis teljesen máshogyan növekedne, és “viselkedne”, holott genetikailag azonos példányokról lenne szó.
A kutatók állításukat három fajta nyárfán tesztelték. Ezek közül az Okanese az 1986-tól termesztett fajta reakciója tért el a többiétől. A legősibb időkre az 1900-as évek elejére nyúló faj – a DN34 – klónegyedei igazolták leginkább a feltevést.
A tudósok ahhoz hasonlították az időbeli eltéréseket, mint amikor egy egypetéjű ikerpár felnő. A nagyon korai szakaszban, alig mutatnak különbséget, ahogy azonban egyre idősebbek, egyre inkább eltérnek egymástól külső és belső tulajdonságaikban egyaránt.
