Az 1911-es kecskeméti földmozgás a Magyarországon tapasztalt rengések közül a három legnagyobb között szerepel. Alattomos volt, álmában verte fel az embereket, hiszen hajnali 2 óra 10 perckor csapott le. A képzeletbeli tragikus dobogón az 1763-as komáromi (itt 63-an haltak meg) és az 1956-os dunaharaszti esemény áll.
A 20-25 másodperces rengés epicentruma Kecskemét észak-nyugati részén volt, de sok más városban érezték, így Budapesten, Bonyhádon, Hatvanban, Pakson, Esztergomban, Szolnokon, Kiskunfélegyházán, Hódmezővásárhelyen, Budakeszin, Orosházán, Jászberényben, Dunavarsányban – gyakorlatilag a teljes Duna-Tisza közén és a főváros vonzáskörzetében is. Valójában Bécstől Temesvárig jelezték a szeizmográfiai készülékek.
A szecessziós építészet remekei, a világszínvonalú gyümölcs- és zöldségtermesztés ismerté tette a várost, ezért volt nagy törés (a szó szoros értelmében) életében a földrengés. Az esemény előtt két héttel rendezték meg hatezer vendéggel az Országos Gazdakongresszust, de a dalos találkozó is rangot adott a városnak.
Ahogyan a Vasárnapi Újság fogalmaz: „Egy ma szinte példátlan fejlődés gyönyörű lendületében érte a katasztrófa ökölcsapása Kecskemétet…”
A Kecskeméti Nagy Képes Naptár pedig így ír: „…a földalatti morajlás, a recsegés, ropogás olyanszerű volt, mintha az ég és a föld tört volna össze. A tárgyak súrlódtak, táncoltak, halomra dőltek: az építmények falai morzsolódtak és törve, zúzva omlottak egymásra, mintha nem szilárd testek, hanem pöhölyszerű, lenge tárgyak lettek volna. Emberek és állatok riadtan, ösztönszerűen futottak a szabadba. Az alvó város néhány pillanat alatt az ég alatt termett hajadonfővel, mezítláb, pőrén, ahogy az ágyból kiugrott”.
A város az állattartásban is jeleskedett – akkor még a belvárosban is lehetett tartani azokat, közülük sokan az utcákra szaladtak, minden a feje tetejére állt. Állítólag a rengés előtt villámláshoz hasonló fénynyaláb csapott fel az égen. Nemcsak épületek omlottak össze, hanem a mezőgazdasági területeken is megnyílt a talaj Sőt, a Nyíri erdőben egy árok keletkezett, ahonnan 50-60 kilogramm kék homok került a felszínre…
Nagy károkat szenvedtek a város malmai, a gyufagyár, a konzervgyár, a kenyérgyár. Bántóan látványosak voltak a templomok sérülései (a legtöbbet bezárták, a rendházakat kiürítették), a tornyok megdőltek, a többi közt a Régi zsinagógáé is. A város nevezetességei közül megsérült a Városháza (a díszterem mennyezete beszakadt), a Törvényszéki Palota, a Luther-palota, a csapatkórház, a laktanyák. A belterületen 1269 ház sérült meg, ez az összes épület 28 százaléka.
Ahogyan mondani szokták, csodával határos módon haláleset nem történt. A rengést követően a helyszínre érkezett Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, a város államkölcsönt kapott a felmerülő költségek rendezésére. A civil szerveződések szintén nagy erőket mozgósítottak, de a rengés miatt sok, korábban betervezett beruházás elmaradt (például a fejlettebb vízvezetékrendszer kiépítése). Sokat segített Szeged, Debrecen, Kiskunfélegyháza és Kolozsvár.
Érdekesség, hogy a rengés után megindult a ma már katasztrófaturizmusnak hívott roham, és újságírók érkeztek Londonból, Párizsból, sőt, még New Yorkból is Kecskemétre. A kár nagyságát összességében 8 millió koronára tették.
Magyarországon évente mintegy 100-200 kicsi és további 4-5 gyengébb, de már érezhető rengést tapasztalhatunk. Legutóbb oroszlányi epicentrummal tapasztaltunk földrengést idén január 29-én – ezt Budapesten is sokan érezték.
