A mesterséges intelligencia kutatások részét képező szoftver egy adott szöveget a stílus és a szóválasztás szerint elemez, és ezek alapján más szövegekről is képes eldönteni, hogy az adott stílus szerepel-e a “stílusminták” között.
A Biblia esetében a szoftverrel azokat a szövegrészeket vizsgálják, amelyekről a kutatók korábban is feltételezték, hogy azonos szerző jegyezte le, majd az elemzést kiterjesztették azokra a versekre is, amelyeket ketten írhattak le.
Ilyen például Ézsaiás próféta könyve, amelyről korábban is sejtették, hogy két szerző munkájáról van szó. A kutatók korábban a 39. verset nevezték meg határvonalnak, a szoftver viszont a 33. versnél vélte fölfedezni a változást. Az elemzésekből vallást is érintő következtetéseket nem kívánnak leszűrni a programozók.
Az ilyen szoftvereket számtalan területen lehet majd használni. Az algoritmus például a több szerzős jogszabálygyűjteményeket is átfésülheti, hogy ne maradjanak benne értelemzavaróan különböző stíluselemek. A bűnüldöző szerveket pedig akkor segítheti, amikor egy névtelen fenyegetés küldőjét próbálják megtalálni.
A szóhasználat és a stílus elemzésével még az is kideríthető, hogy férfi vagy nő, illetve milyen korcsoportba sorolható az adott mű szerzője.
