Nem volt kérdés, hogy mivel foglalkozik majd a kis Gábor, aki a cirkuszdinasztia tagjaként eleve elrendelt sorssal bírt születésekor. Filmszerű, hogy egy lakókocsiban született, éppen egy turnén járt az Eötvös Cirkusz.
Páratlan karriert futott be, 1967-ben Jászai Mari-díjat, 1976-ban Érdemes művész, 1991-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendje kitüntetést kapta meg.
Egész élete a cirkuszról szólt, feleségét, a francia dinasztiából származó Piccard Marikát is ott ismerte meg (19 évesen találkoztak, a szülők eleinte ellenezték a kapcsolatukat, de nagy volt a szerelem). Eötvös a Dembinszky, majd a Damjanich utcában lakott több mint 50 évig, nem véletlen, hiszen a 7. kerületi lakások nem voltak messze a Fővárosi Nagycirkusztól.
„Létezik ennél szebb munka, mint a nevettetés? Megnevettetni, az nagyobb dolog, mint csak szórakoztatni” – vallotta.
Édesapjától már 7 évesen hangszeren kezdett el tanulni, a trombita lett a kedvence. 12 évesen véletlenül bekerült egy bohócszámba, akkor még kis szerepben. Jól jellemezte egy interjúban, miért is lett népszerű legendás darabja, a Van máásik!
„Én, a kisember bemegyek a porondra, és egy szép dallamot el akarok játszani a trombitámon, ami megvigasztalja, életre kelti az emberek szívét. Aztán bejönnek mindenfajta nagy emberek, hivatalos emberek, gazdag ruhákban, és nem engedik, hogy muzsikáljak, elveszik a hangszeremet. Tönkre akarnak tenni, le akarnak rombolni, és ugye elveszik a hangszert. De nálam mindig van egy másik, amit elő is húzok a kabátomból. És végül is a kisember győz” – mondta Eötvös Gábor és hozzátette, nagyszerű érzés volt számára, hogy a közönség drukkolt a győzelmének. 20-25 nyelven tanulta meg a Van máásik! darab alapvetéseit.
A saját cirkuszt a történelem során államosították, az Országos Cirkuszvállalatnál dolgoztak, a külföldön keresett valutát leadták hazaérkezéskor. Négy kontinensen turnéztak, egyedül Afrikába nem volt kedvük elmenni. Amerikában (itt két évig folyamatosan dolgoztak) ugyanúgy nagy sikerük volt, mint a Szovjetunióban vagy épp Kubában.
1964-ben, egy svájci turnén Charlie Chaplinnel is találkoztak, aki kifejezetten Eötvös Gábort szerette volna megnézni a lausanne-i előadáson. Az előadás után Chaplin megölelte, szalmavirágcsokrot adott át neki, és az öltözőben hosszasan beszélgetett a két házaspár és gyermekeik. Állítólag Chaplin ezt mondta Eötvösnek: „Tetszel nekem, mert önmagadat adod, és a lényegről beszélsz, gratulálok neked. Nem használsz parókákat, meg nagy cipőket sem, meg nem is vagy agyonfestve. Én is azon igyekeztem egész életemben, hogy minden figurában önmagamat adjam. Mintha magamat látnám, csak így tovább, fiú.”
Eötvös Gábor 2000-ben mutatta be búcsúelőadását a Fővárosi Nagycirkuszban. 2002. január 19-én hunyt el.
