A pingvinek alig észrevehető hullámokban mozognak a csoporton belül, amelynek szerkezete így az idő elteltével jócskán megváltozik.
Az elemzéshez használt filmet télen vették fel az Antarktiszon, ahol a hőmérséklet -45 Celsius-fok alatti értékeket is elérhet, a szél pedig 180km/h sebességgel is fújhat. Ilyenkor a pingvinhímek nem csak magukat, hanem tojásaikat is melegen tartják, ugyanis ők az egyetlen gerincesek, amelyek az antarktiszi télben szaporodnak. A nőstények ilyenkor a nyílt tengeren tartózkodnak.
Eddig a kutatók úgy vélték, hogy e csoportosulások a hő megtartása végett olyan sűrűek, hogy lehetetlen bennük a mozgás. A kamerák által 1,3 másodpercenként, több órán át rögzített képek azonban másról tanúskodtak.
Az idő nagy részében a kolónia mozdulatlan, de 30-60 másodpercenként egy vagy néhány pingvin elmozdul egy kicsit, mire a környezők is ezt teszik, és kialakul egy mozgási hullám, állítja egy német fizikus.
A csoporton belüli összehangolt mozgás oly csekély mértékű, hogy puszta szemmel láthatatlan, hosszú távon azonban megváltoztatja a kolónia szerkezetét. Miután a hullám elérte a csoport elejét, az ottani pingvinek közül néhányan kitotyognak a tömegből, és beállnak a csapat végére. Több óra elteltével tehát a pingvinek áthaladnak a teljes kolónián, így mindenkinek egyenlő rész jut a melegből.
