Az kubai rakétaválság a hidegháború legkényesebb időszakának számított. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között olyan katonai konfliktus kezdődött meg, mely a világot az atomháború kirobbanásának szélére sorolta.
A hidegháborús fegyverkezési verseny egy ilyen forrópontját azonban előre lehetett jelezni. Mind az amerikaiak mind a szovjetek előre tudták már 1959-ben, hogy a jövő háborúját nukleáris fegyverekkel vívnák meg.
Az atomháborútól való félelem a hétköznapok világát is áthatotta. Annyira, hogy az amerikaiak amellett, hogy rendszeres vegyvédelmi és menekülési oktatást tartottak és ismeretterjesztő tájékoztató kampányokba kezdtek, azt is kitervelték, miként élhetnék túl az atomháborút az amerikai családok.
1961-ben Kennedy elnök maga javasolta a magán óvóhelyek építését. Az akció részeként terjesztették a The Family Fallour Shelter 32 oldalas, illusztrált kiadványt, mely lépésről lépésre mutatta be egy föld alatti családi házibunker építését.
Az amerikaiak elképzelése szerint, ha egy nukleáris háború elpusztítja az életet a Földön, az ember családja túlélheti azt. Ehhez nincs másra szükség, mint egy rugalmas ólommal védett menedékhelyre, melyben minden életben maradáshoz szükséges élelmiszert, orvosi és higiénia felszerelést felhalmoznak.
Az óvóhelyeket azonban nem csak barkácsolni lehetett. Mai értékekben számolva közel 10 ezer dolláros – azaz közel 2 millió forintos áron – bárki hozzájuthatott egy-egy előregyártott menedékhez.
A házi bunkereknek szerencsére sohasem vették hasznát. Ötven évvel később ezek a betonkalitkák már nem valók semmire, a hidegháború rozsdás és elfeledett romjaiként porosodnak a pincék mélyén.
