Az egyik megkerült faj a Hyperolius leucotaenius nevet viseli 1952-ben írták le először, lakhelye az Elilo folyó mellett található. Lábujjainak vége élénkpiros, és úgy, ahogy másik négy újratalált társára, őrá is a National Geographic Society által támogatott, a Texasi Egyetem biológusa Eli Greenbaum vezetette expedíció bukkant 2008 és 2011 között.
Az Chrysobatrachus cupreonitens faj az ötvenes években veszett el a tudósok szeme elől, 2010-ben egyik példányát az Itombwe-fennsíkon sikerült fellelni.
A körömméretű Arthroleptis pyrroscelis 2000 méter magasan él szintén az Itombwe-fennsíkon. Az 1960-as években látták őt utoljára. A világ legkisebb békái közé tartozik.
Az erdei túlélő Hyperolius chrysogaster édesvízi mocsarakban lakik, a Kahuzi-Biega Nemzeti Park erdeiben, fokozottan veszélyeztetett élőhelyének csökkenése miatt.
A narancskülsejű Phrynobatrachus asperre véletlenül úgy leltek a tudósok, hogy a helyiek ebédre árulták nekik a béka combjait.
