A lipcsei Max Planck Intézetben jazz-zenészek improvizációs szokásait és az agyban történő folyamatok közötti kapcsolatokat elemezték. A zenészeknek szabályos zenéket és rögtönzött szólókat, azaz improvizációkat játszottak le. Azt, hogy mit tartanak improvizációnak, azt a hallgatók ítélték meg. A kutatók arra voltak kíváncsiak, melyik agyterületük aktivizálódik a muzsika hallgatása közben.
A műszerek a limbikus rendszer területén azonosítottak ingadozást, amint a muzsikusok agya egy-egy rögtönzést érzékelt hangerő-, hangmagasság- és ritmuseltérések alapján.
A lipcsei tudósok feltételezik, hogy a dallamrögtönzésért felelős agyi területek közé tartozik még egy kiterjedt agyi hálózatban az amigdalán kívül az úgynevezett frontális operculum, az elsődleges motoros kéreg és az insula is.
A kísérletből kiderült, hogy a valódi improvizációk azonosításában a hangszereken játszók agya jobban teljesített – azaz ügyesebben értékelt -, mint egy olyan emberé, aki soha nem tanult vagy próbált életében zenélni.
Az amigdala egy olyan agyterület, melyet mandula formájú neuronok alkotnak. Ezek a neuronok mélyen az ember agyának mediális temporális lebenyében találhatók.
A kutatások azt mutatták, hogy elsődleges szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában, az amigdalát a limbikus rendszer részének tekintik.
AJÁNLOTT LINKEK:
Hogyan működik az agy zenei rögtönzések hallgatása közben? (Science Daily)
