1994-ben átlagmagyarnak nevezte magát, mert úgy gondolta, ugyanazért dühös, ugyanazt érzi, ugyanazért hatódik meg, mint mindenki más – nem véletlen, hogy a rendszerváltozás utáni legnépszerűbb közéleti személyiség és politikus.
Göncz Árpád elnökké avatásának előzménye az 1989. november 26-i „négy igenes népszavazás”, ahol az állampolgárok úgy döntöttek, a köztársasági elnököt az Országgyűlés válassza meg. Személyéről az első szabad voksolások győztese, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) és az SZDSZ (a legerősebb ellenzéki párt) kötött paktumot.
Az elnökválasztást 1990. május 2-án rendezték, korábban ugyanakkor a Magyar Szocialista Párt arról kezdeményezett népszavazást, hogy közvetlen legyen az elnökválasztás (eleinte nem ők, hanem Király Zoltán független képviselő volt az „ötletgazda”). Így a 295 igen (és 13 nem) szavazattal megválasztott Göncz Árpád csak ideiglenesen lett országunk első elnöke. A népszavazást július 29-én rendezték, nagyon alacsony részvétel mellett (csak 14 % szavazott, ez azóta is a legalacsonyabb eredmény). Az voksolók 85,9 % támogatta volna a közvetlen elnökválasztást – hiába.
1990. augusztus 3-án a Parlament megerősítette az elnökválasztás eredményét. Göncz Árpádot 1995. június 19-én újraválasztották, akkor volt egy ellenfele is, az MDF, a Fidesz és a KDNP Mádl Ferencet jelölte. Göncz akkor 259 szavazatot kapott.
II. János Pál fogadásakor:
Elnöki periódusai alatt kétszer került igazán kellemetlen helyzetbe. A taxisblokád háromnapos válsághelyzetet eredményezett 1990. október 25. és 28. között, az utolsó napon főparancsnokként nem adott engedélyt a hadsereg bevetésére. Sőt, ő nyújtotta be a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényt a Parlamentnek, elvégre több ezer taxist kellett volna elítélni bűncselekmények miatt.
1992. október 23-án kifütyülték a Kossuth téren (máskor is, de ez volt a legemlékezetesebb) – beszédét nem mondta végig. Ekkor már érezhető volt a feszültség Antall József és közte. A miniszterelnök kérése ellenére nem váltotta le a Magyar Televízió (Hankiss Elemér) és a Magyar Rádió (Gombár Csaba) elnökét, és felülvizsgáltatta az Alkotmánybírósággal a kárpótlási, az igazságtételi és a frekvencia-gazdálkodási törvényt.
Az ellenzék szerint bőrfejűek és fasiszták fütyültek a téren, a kormánypárt szerint csak a politizáló elnököt kritizálták. Orbán Viktor három nappal később ezt mondta a Parlamentben: „Most azonban Göncz Árpádot a Kormányt éltető, fasiszta skinheadek fütyülték ki, és a FIDESZ megítélése szerint ilyen esetben demokrata politikusok között a szolidaritás kötelező. Nem önmagában néhány száz skinheadtől fél ez az ország, hanem úgy gondoljuk, az ország attól tart, hogy a Kormány gyanúba hozható, és összjátékkal vádolható meg: a szélsőjobboldali erőszakos csoportokkal való együttműködés vádjával.”
Göncz Árpád az első négy év alatt 71-szer ott volt a parlamenti ülésen, 22-szer felszólalt, 5 önálló törvényjavaslatot tett. A második ciklusban inkább passzív szerepet töltött be, az akkori társadalom- és gazdaságpolitika közelebb állt hozzá.
AJÁNLOTT LINKEK:
Parlamenti jegyzőkönyv (parlament.hu)
Az elnökválasztásról (origo.hu)
Teljes életút (server2001.rev.hu)
A rendszerváltozásról (mindentudas.hu)
Antall és Göncz vitájának kronológiája (beszelo.c3.hu)
Passziánsz a Windows 3.0-ban 
Németország újraegyesülése
Alkotmányellenes a halálbüntetés 
Lyuk a csatorna alatt
A Milli Vanillit megfosztják a Grammy-díjtól
