A Pennsylvaniai Egyetem munkatársainak megállapítása szerint a magas IQ eléréséhez ugyanúgy szükség volt jó intelligenciára, mint nagymértékű motivációra, és alacsony intelligenciahányados előfordult bármelyik tényező hiányában. Ösztönzők hatására is mérhetően emelkedett az elért pontszám.
A tanulmány első szakaszában az anyagi ösztönzők hatását elemezték korábbi vizsgálatok adatainak áttekintésével. Ezekben az intelligenciatesztekben összesen 2 ezer ember teljesítményét mérték, és megállapították, hogy valamennyi IQ-értéket növelték az ösztönzők, ám különösen azoknál volt nagy az emelkedés mértéke, akiknek egyébként alacsonyabb volt a kezdeti IQ-juk.
A későbbiekben azt vizsgálták, miként hatott az elért IQ nagyságára a motiváció, valamint azok a jóslatok, amelyek az egyén intelligenciájára és későbbi teljesítményére vonatkoztak. Kétszázötven fiú eredményeit a kamaszkortól a fiatal felnőttkorig követték nyomon, és úgy találták, hogy ha csak az IQ nagyságára hagyatkoznak, túlbecsülhetik a későbbi intelligenciát.
Ahhoz, hogy valaki magas IQ-számot érjen el, az intelligencia mellett versenyszellem is szükséges, amely arra motiválja a teszt íróját, hogy az adott helyzetben a legtöbbet hozza ki magából. “Ha az IQ-teszt (írása) nem motivál valakit, akkor az önmagában is előre jelez valamit” – fűzte hozzá James Thompson pszichológus, akit a BBC kérdezett meg az eredményről.
A motiváció az, ami cselekvésre késztet, ösztönöz, mozgat. Nem tudatos szükségleti állapot tudatos megélése.
Egy izgalmi állapot, melyet a hiányállapot hoz létre, és az embert a hiány kielégítésére sarkallja.
Motivációt érzünk, ha például éhesek vagyunk. Ilyenkor táplálék után nézünk. A motiváció magasabb, amikor ösztönzést érzünk a tanulásra, hogy jól sikerüljön az egyetemi vizsgánk. (Bővebben: A motiváció fogalma ektf.hu)
AJÁNLOTT LINKEK:
A motiváció és az intellgiencia kapcsolatáról megjelent tanulmány (PNAS)
