A Bécsi Egyetem etológusainak kísérletében ember és kutya egy helységben tartózkodott. Amíg gazdáiknak a falakon lógó képeket kellett megszemlélniük és értékelniük, a négylábúak szabadon kószálhattak a helységben. A szituációt a kutatók filmre vették, majd kiértékelték – írja a Die Welt című német lap internetes kiadása (www.welt.de).
A filmen kívül egy kérdőív alapján a gazdik személyiségjegyeit is feljegyezték a kutatók. Öt fő kategóriában értékelték őket: extrovertáltság (nyitottság, másokba vetett bizalom), összeférhetőség, nyitottság új tapasztalatok iránt, lelkiismeretesség és neuroticizmus (szorongás, tépelődés) szerint. Az ebtartóknak továbbá kedvencükhöz fűződő viszonyukról feltett kérdésekre kellett válaszolniuk, mint például: “Csak a kutyámmal együtt töltött idő tesz boldoggá.”
Az eredmények a két fél közti szimmetriáról árulkodtak. Amennyiben a gazdi szorongó, érzelmileg labilis volt, és kutyájára szociális támaszként tekintett, a négylábú alig mozdult el mellőle a teremben – tudósítanak a kutatók az Interaction studies című szaklapban.
Azok a kutyák, amelyek gazdái független, stabil érzelemvilággal rendelkeztek, és kedvencükben a társat látták, szabadabban mozogtak a helységben, és kevesebb időt töltöttek gazdáik közelében. A soron következő tanulmányokkal arra a kérdésre keresik majd a választ a kutatók, hogy mennyire tudatos az állatok reakciója az ember személyiségére.
AJÁNLOTT LINK:
Wie der Herr, so der Hund (welt.de)
