A madarak körében ilyen viselkedést a kutatók eddig csak a különösen intelligensnek számító hollóknál figyeltek meg.
A bristoli zoológus egy tyúkot és fiókáját két szomszédos, egymástól plexiüveg lappal elválasztott ketrecbe helyezett. Rövid szoktatási időt követően apró léglökésekkel ingerelte vagy az anyaállatot, vagy a csibét, miközben megfigyelték a tyúk szemhőmérsékletét, pulzusát és viselkedését.
A tyúk mind a saját magát, mind a csibéjét érő léglökésekre fokozott figyelemmel, nyugtalansággal, pulzusnövekedéssel és hidegebbé váló szemekkel reagált. Ha viszont csak a légáramlat sziszegő hangját hallották, mindkét állat közömbös maradt.
A reakciók arra utalnak, hogy a tyúkok együttéreznek utódaikkal, tehát képesek az empátiára. A tyúk a csibe stresszes csipogásának érzékelése nélkül is felismeri, hogy történik valami utódjával.
