Richard Stephenson és Vern Lewis a kanadai Torontói Egyetem tudósai felfedezték, hogy a laborban tartott tartályaikban a nagy mocsári csigák – Lymnaea stagnalis – 10 százalék el-elszunyókál.
Ilyenkor ellazítják izmaikat, s csápjaikat is visszahúzzák. A puhatestűek alig reagálnak az ingerlésre. Amikor az egyik tudós megbökte az állat fejét egy fémrúddal, lomhán visszahúzódtak házaikba.
Eltérően más állatoktól a csigák nem alszanak rendszeresen minden nap, csak két-három naponta “hunyják le szemüket”.
Az állatok többet szunyókálnak, ha rendszeresen kell tárolniuk új emlékeket. A növényevő puhatestűek alvása a korai evolúciós fejlődés része. A csalánozó kockamedúzák szintén tudnak aludni, 600 millió évvel ezelőtt alakult ki ez a szokásuk.
AJÁNLOTT LINKEK:
A csigák alvásáról bővebben (New Scientist)
