Egyesek a választások után is képesek megmondani, kik kapják a soron következő Kossuth-díjakat, és bizony magunk sem sokat tévedünk az elmúlt időszakban. Ez azt a véleményt igazolhatja, amely szerint a díj nemcsak a szocializmusban fenntartásában élen járók jutalma volt, hanem a mindenkori hatalom „kedvenceié” is. Szerencsére bőven akadnak kivételek, amelyek erősítik az elismerés szakmaiságát.
Eleinte a díjat még nem csupán a kultúra, a művészeti ágak, a tudomány nagyjai kapták meg, hanem ipari munkások, akár földművesek is. 1948-ban elsők között kapta meg Bajor Gizi, Déry Tibor, Füst Milán, Lukács György, Kodály Zoltán, Szent-Györgyi Albert és posztumusz Bartók Béla és József Attila. A parlament a forradalom és szabadságharc centenáriumi évfordulójára alapította a Kossuth-díjat, amelyet Tildy Zoltán adott át először.
1985-ben így nézett ki az oklevél (Bacsó Péter Kossuth-díja):
1963-ig évente, 1966-tól háromévente, 1990-től pedig ismét évente osztják – március 15-én. 1963-tól már csak a tudomány és a kultúra arra érdemesei kaphatják. Egy bizottság ajánlhat jelölteket a kormánynak, amely (a miniszterelnök útján) a köztársasági elnöknek tesz javaslatot, ő is adja át az elismerést.
Eleinte két fokozata volt, 1953-ban már négy. 1977 óta ismét kettő: a nagydíj és a megosztott díj. Utóbbi esetében a pénzdíj felét kapják a tagok (pl. az Illés együttes).
Mi jár vele?
1948-ban 20 ezer forintot kaptak a díjazottak és egy babérkoszorút megformázó jelvényt. 1991-től egy Kossuth alakját formázó kisplasztika jár a díj mellé. 1955-ben 50, 1964-ben 100 ezer forintra emelkedett az összeg, 1990-ben pedig már 200 ezer forintról volt szó.
Ezt követően törvényt hoztak, amely szerint a Széchenyi- és a Kossuth-díjjal járó jutalom összege a bérből és a fizetésből élők előző évi – a Központi Statisztikai Hivatal által számított – országos szintű nettó nominál átlagkeresetének ötszöröse kell, hogy legyen (ezt kerekítik 50 vagy 100 ezer forintra) – ez 1998-ban például 2,28 millió forint volt. A jutalom adómentes.
Ami mögötte van
Jellemző, hogy 1949-ben Kossuth-díjat kapott Gerő Ernő és Révai József vagy épp Rákosi Mátyás öccse. A mai napig több mint 1600 ember büszkélkedhet a díjjal. Kérdés, egy lapon lehet-e említeni Derkovits Gyulát, Csók Istvánt mondjuk Jónás Gyuláné magkészítővel, Horváth Ede sztahanovista gyorsvágóval, Kerékgyártó István segédmunkással. Nyilvánvalóan nem.
Az éppen aktuális hatalom a Kossuth-díjat használta fel arra, hogy az előző „rendszert” megbélyegezze. A puhulás után érdemesnek találják Örkényt (1973), Sinkovits Imrét (1966), Darvas Ivánt (1978), majd Szabó Istvánt, Melocco Miklóst. Sokan, még a Politikai Bizottság is elismerte ekkor, hogy a díj felhígult.
Akik háromszor kapták meg: Bán Frigyes filmrendező, Fischer Annie zongoraművésznő, Illyés Gyula író, költő, Keleti Márton filmrendező, Nádasdy Kálmán rendező, Kodály Zoltán zeneszerző és Fábri Zoltán filmrendező.
1990-ben felmerült, hogy megszüntetik, de végül a Széchenyi-díj megalapításával (ez váltotta az Állami Díjat) bepozícionálták (ezután ismét március 15-én adták át, hisz egy ideig április 4-én tették meg). Többen is posztumusz kaptak elismerést a rendszerváltás után, így például Márai Sándor vagy Latinovits Zoltán.
Egy alkalommal történt meg, hogy a díjat visszavonták: Nagy Gábortól 1953-ban vették el. A férfi a barnaszén gázosítására dolgozott ki egy eljárást, de később kiderült, a módszert ellopta az NDK-ból.
Gyurcsány Ferenc még az odaítélés előtt vonta meg a díjat Sas Józseftől 2008-ban, aki ellen büntetőeljárás folyt. Blaskó Péter a miniszterelnök személye elleni tiltakozásul nem vette át a díjat.
AJÁNLOTT LINKEK:
A Kossuth-díj értéke (168ora.hu)
A Kossuth-díjról (wikipedia)
Az összes Kossuth-díjas névsora (members.chello.hu)
Az anyja szentségét ennek a Kossuth-díjnak (mult-kor.hu)
