„… Ismerek olyan színésznőt, aki az életben is színésznő, egy kicsit. De hány nemszínésznő-úriasszony is színészkedik az életben! A színészkedéssel is úgy vagyunk, hogy vagy hisznek nekünk, vagy nem. Én borzasztóan félek a feltűnéstől. Amikor a városban járok, szemembe húzott kalappal, szürkén és észrevétlenül igyekszem a házsorok között végigsurranni. Lehet, hogy erre is azt mondják, csinálom.
Talán, őszintébbnek látják azt, aki lobogó hajjal, kutyával, virággal, autóval úgy viharzik végig a korzón, mint a forgószél. Nekem ez a színésznő imponál – megvallom – de ehhez nincs tehetségem…” (Bajor Gizi)
Korának talán legkedveltebb színésznője volt, a színháztörténet igazi legendája.
Egy 1935-ös hangfelvétel – Álmom:
1893. május 19-én Beyer Gizella néven született Budapesten, szüleinek a Kálvin téren volt kávéháza. Elvégezte a színiakadémiát, és előbb Bayorra, majd Bajorra változtatta a nevét. Azon kevés művészek egyike, aki első szerződését attól a színháztól kapta, amelyhez később örökké hű maradt: a Nemzeti Színháztól – összesen egy évadot (1924-25) játszott a Magyar Színházban.
Színészi alakításai játékosak, drámaiak, humorosak, kidolgozottak, tudatosan megszerkesztettek voltak. Rendkívüli mimikája és beszédtechnikája volt: Herczeg Ferenc Utolsó tánc című darabjában például anyát és lányát is alakította.
Nagyszerűen alakított Heltai Jenő A néma levente című verses vígjátékában: az egyik férfi néző így kiáltott fel az egyik alkalommal: „Ezért az asszonyért én is hallgatnék három évig”. A krétakör című darabban olyan alakítást nyújtott, hogy maga a szerző is eljött Budapestre, látni Bajort a színpadon.
A Véget ér a játék című dalt énekli Bajor Gizi:
Számos filmben szerepelt, de nem ez volt az igazi műfaja, a humora, drámai ereje nem érvényesült a mozikban. „Érdekes, hogy engem, bármilyen szerepről essék is szó, legyen az nehéz vagy könnyű, mindig kimondhatatlan öröm tölt el s tiszta nemes szándékú ambíció ragad meg, s készít elő minden szerepemre. A jó színművésznek kitűnően kell ismernie az életet, nem szabad félnie, gyámoltalannak lennie, ha előtte a játszandó szerep új, nem ismert érzést vagy tartalmat mutat” – gondolta.
Igazi „sztár” volt a korában, minden érdekelte az embereket, ami vele volt kapcsolatos. Ehhez képest le tudta szerelni az újságírókat. Mindig ezt mondta nekik: „Nézzenek meg a színpadon!”. Nagyon szerette az embereket, mindenkinek segített, akinek csak tudott. A vészterhes időkben zsidó származású férjén kívül saját óvóhelyén más menekülteket is bújtatott.
Háromszor ment férjhez: először Vajda Ödön ügyvédhez, azután Paupera Ferenc bankárhoz, végül 1933-ban Germán Tibor fül-, orr- és gégespecialista egyetemi tanárhoz. Ő lett a végzete is: az orvos attól való indokolatlan félelmében, hogy felesége halálos beteg, 1951. február 12-én megzavarodott elmével halálos adag morfiumot adott Bajornak, majd magával is végzett.
A Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel, a temetés külsőségeiben Blaha Lujzáéhoz volt hasonló, megbolydult az egész város.
Gobbi Hilda és a Bajor Gizi Színészmúzeum:
Emlékének őrzése – a Színészmúzeum:
Halálának első évfordulóján megnyílt a Bajor Gizi Színészmúzeum a színésznő és férje egykori villájában, a XII. kerületben. Létrehozását Gobbi Hilda kezdeményezte, aki folyamatosan bővítette a csodálatos tárlatot.
A földszinten Bajor Gizi emlékszobája, a színésznő pályáját és magánéletét, illetve Gobbi Hilda múzeumalapító munkáját bemutató 2010-ben nyílt állandó kiállítás az egykori elképzelést idézi, színpadi és személyes tárgyakkal, sok-sok fényképpel, festménnyel, szobrokkal, dokumentumokkal, de 21. századi formában, 21. századi eszközökkel, izgalmasan, újszerűen.
Bajor Gizi kitüntetései: a Nemzeti Színház örökös tagja (1925), Szabadságrend (1945), a Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztje (1947), Kossuth-díj (1948), Kiváló Művész elismerés (1950).
AJÁNLOTT LINKEK:
Bajor Gizi életpályája (szineszkonyvtar.hu)
A Bajor Gizi Színészmúzeum (szinhazintezet.hu)
