Karacsitól 300 kilométerre északra fekszik Mohendzsodáro, azaz a “halottak dombja”. Valamikor ez volt az Indus-völgyi civilizáció egyik legnagyobb városa, amelyet Kr. e. 2500 és 2100 között a Harappá-kultúra népe épített.
Mohendzsodáro romjai hihetetlen várostervezői képességről árulkodnak: az ősi metropolis szervezettsége, építési módszerei és a körülbelül negyvenezres lakosság számára elérhető közszolgáltatások csak a kétezer évvel későbbi, császár kori Róma adottságaival vethetők össze.
Innen kerültek elő azok az ősi játékok, melyeknek a feltárások során eddig alig tulajdonítottak jelentőséget.
Elke Rogersdotter svéd kutató a pakisztáni romvárosban előkerült leletek elemzése közben érdekes felfedezéseket tett. Egyrészt rengeteg volt a játék – például dobókocka – vagy játékkal kapcsolatos tárgy, amelyek a leletek tizedét tették ki. Másrészt a játékok nem hevertek szerteszéjjel, hanem bizonyos területekre összpontosultak, ami azt jelenti, hogy az ókori városban speciális “játszóhelyeket” alakítottak ki.
