Az óceánok trágyázásának a lényege, hogy különböző tápanyagokat, köztük vasat, szórnak az vízbe. Ennek hatására elszaporodnak egyes szén-dioxidot megkötő növényi planktonok. Így elvileg csökkenne a légköri szén-dioxid mennyisége, és ezáltal lassulna a felmelegedés.
Hét ország kutatói által összeállított tanulmány azonban 13 közelmúltbeli kísérletre is hivatkozik, amelyek szerint csekély az esélye, hogy a módszerrel érdemi és tartós hatást lehetne elérni.
Az óceán-trágyázás folyamata:
Húsz évvel ezelőtt a kutatók még optimista módon azzal számoltak, hogy egy tonna vas hatására a tengeri élőlények 100 ezer tonna pótlólagos szén-dioxidot köthetnek meg, egy friss tanulmány szerint azonban már csak 5 ezer tonnával lehet számolni.
Ez részben annak tudható be, hogy a planktonok által megkötött karbon nagy része idővel visszajut a légkörbe, és csak mintegy 1-15 százaléka tárolódik el hosszú időre az óceán fenekén állati tetemek, ürülék és elpusztult növények formájában.
Doug Wallace vezető szerzőa módszer “legjobb esetben is csak kis mértékben járulhat hozzá” az ipari eredetű karbonkibocsátás tárolásához.
A módszer ráadásul felboríthatja a tengeri élővilág egyensúlyát: egyes planktonfajták elszaporodásával megugorhat az azokkal táplálkozó halak száma, ugyanakkor el is szívhatják a tápanyagokat más élőlények elől.
